A héten munkába járás volt, szerdán otthon maradtam, kicsit jobban kifeküdtem a torokfájást, ami lassan egy hete kínoz, és mintha javult is volna végre.
Ma Nagojába kellett menni, és reggel zuhogott az eső. Mehettem le az állomásra esőben, jól el is áztam (15 perc alatt biciklin, naná). A váltás ruha persze a táskámban volt, és a sinkanszenen öltöztem át, de valahogy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem is lett.
Nagoja egyébként 400 kilométer. Ezt Csófuból az ember a következőképp teszi meg: 15 perc biciklivel le az állomásig. Ott vár negyedórát a főnökre. Utána ha minden vonat pontosan érkezik, több mint egy óra zötykölődés a Keió és a JR Jokohama vonalakon (minden nagyobb kapunál megáll), Sin-Jokohama állomásig. Ennek egy részén még ülni is sikerült (olyan 20 percet a 60-ból). Utána a sinkanszen bő másfél óra alatt ott van 360 kilométerrel arrébb.
Este persze enni-inni kellett menni, de szemben a főnökkel, én haza akartam érni aznap, úgyhogy nyolc körül eljöttem. Háromnegyed tízkor már újra Sin-Jokohama állomáson voltam, és bő másfél óra múlva otthon. Eddigre gond nélkül köhögtem félperceseket, és nagyjából világos volt, hogy alsó hangon bronchitis, ha nagyon hülye voltam, tüdőgyulladás is.