Ma pékhez megyünk. Mármint a blogban, képet mutogatni, mert valójában a képek bő egyhónaposak, akkor jártam utoljára ennél a péknél.
Japánban több pékség-üzletlánc is van, a legismertebb (legalábbis itt Tokió-Yokohamában) valószínűleg a Vie de France, amelyiknek a tulajdonosa a neve ellenére a Yamazaki Bakery, bár most, hogy kicsit gugliztam, van boltjuk az USA-ban, sőt, Bécsben is. Ma egy másik üzletről lesz szó, ami nagyon nincs közel hozzám, meg amerre járni szoktam, de a múltkor egy hosszabb túra alkalmával betértem, és meglepően finom volt. Talán egy kicsit sűrűbb kenyereket csinál, mint a többi, mindenesetre annyira ízlett, hogy a múltkorjában ismét elmentem arra, direkt azért, hogy megkóstoljam, még mindig ugyanolyan-e. Nem teljesen mellesleg valamiért olcsóbb is kicsit, mint a többi pékség (ez a bolt egy kicsit félreesőbb helyen van, nem nagy állomások mellett).
No, de térjünk a lényegre, őróla van szó, a Horn nevű pékségről:
Én ugyan sehol nem láttam másikat belőle, de esküsznek, hogy van még (valahol Isogo állomásnál). Menjünk be és nézzünk körül, tanulságos, hogy itt miből is áll a választék. Túrós táska nincs, van viszont egy csomó minden más:
Igen, itt a képen jobbról balra látható diós kenyér (kurumipan), majd mellette barackos “Danish” (a “Danish” itt a dánoknál népszerű vaníliakrémes péksüti átfogó neve), még balra valami édeskrumplis-mazsolás kenyér. Alatta majokón, azaz majonézes tölcsér, mellette alul valami virslis izé.
Ezen a képen bal felül két olyan dolog látható, amit soha nem vennék magamtól: cukros pirítós (súgá tószuto) és mazsolás cukros [pirítós], rézun súgá. Alul valami banyira dómu, vaníliás gombfej(?).
Ez a kép kifejezetten elriasztásul készült, hogy azért van botrányosan drága cucc: hokkaidói tejes kenyér (kalács az, persze), 350 jenért… hihetetlenül finom, de azért ez picit túlzás.
Fent balról jobbra: salsa dog, háromféle babos keema-curry(s kenyér), babos vaníliakrémes kenyér, kogura-anpan (barna babszósszal töltött péksüti).
Lent balról jobbra: premium garlic franc (a furanku itt a kicsi baguette neve), maple melon, apple flower, royal white.
A bal szélsőt nem bírom kiolvasni, utána két “calzone” (beburkolt, hajtott) kalácsszerűség, dióval és a jobboldali mazsolával.
”bal szélsőt nem bírom kiolvasni,”
esetleg かのこ練乳 lenne?
Szerintem nem olyan drága az, bár én nem ott lakóként, hanem turistaként nézem az árakat. :) Meg nem mindennap eszik az ember kalácsot.