Na, ma tényleg magamra haragítottam a mesteranduszokat. Vagy legalábbis azt hiszem. Elegem lett a szerencsétlenkedésükből, és közöltem velük, hogy akkor megoldanám a problémájukat a számítógéppel kapcsolatban, név szerint, hogy akkor inkább mégsem adom el nekik, hanem elküldöm valakinek – Attilának, Yokohamába –, akiről tudom, hogy használni fogja. Így is lett, egész olcsón elvitte a Yamato Kuroneko nevű szállítmányozási cég, pedig 31 kilós doboz volt. Most aztán itt a rossz szájíz. Az első perctől kezdve ezt kellett volna csinálni, és akkor nincs ez a macera, csak én hülye, azt hittem, hogy lehet embereknek jót akarni.