Hát megvolt a nagy beszámoló Ikeda sensei óráján a felmérésről. Iszonyú profin adtuk elő, szépen elosztottuk, ki miről beszél, igyekeztünk húzni az időt. Igazából írásvetíteni szerettünk volna, mert nem igazán akaródzott hét példányban lefénymásolni az ezer grafikont, amikor úgyis rögtön kidobják, de aztán nem volt írásvetítő-fólia, amire nyomtathattunk volna. Azért spóroltunk egy kicsit a papírral, két embernek adtunk csak egy kupacot.
Szegény csoporttársaink végigaludták az előadást – teljesen igazuk volt, abszolút érdektelen volt, lévén tele nullákkal és a faarcú fejtegetéseinkkel arról, hogy az adott kanjit vajon miért nem ismerték –, de hát nem nekik szólt igazán a dolog, hanem a tanárnak, hogy aláírja az indexünket (illetve már ami itt van helyette). Túléltük.