Na, most legalább végre tudom, milyen másnaposnak lenni. Hányinger, gyengeség, motorikus zavarok. Délután fél kettőkor szándékosan elmentem a kedvenc kis vendéglőmbe (egyáltalán nem voltam éhes, csak kiszámoltam, hogy már annak kéne lennem, mert nem ettem tizenkét órája), és bár minden második falatot akartam kirakni vissza a tányérra, legyömöszöltem egy csomó kaját. Így aztán estére sokkal jobban is lettem.
Vanda este jött e-mailt írni (ilyet gyakran tesz, csak nem jegyzem fel mindegyiket), és legnagyobb meglepetésemre egy tortával állított be. Kiderült, hogy holnap van a születésnapom. Ezt közben három e-mailből is megtudtam. És hozott aikidós könyvet is Tokióból (ismerőseim kérték, hogy küldjek). Korábban az Interneten felfedezve egy gyalázatos minőségű “Japán-Magyar Aikidó Szótárt”, nagyon lehordtam a készítőjét (akiről kiderült, hogy japánul egyáltalán, de angolul se igen tud), kiemelve a magyarázatokban található sületlenségeket (“japán népi pszichológia” és hasonlók), de még inkább az átírás következetlenségeit. Az egyik amibe jó alaposan belekötöttem, a térdenjárás volt (shikkoo, sikkó), ami shikko-nak volt átírva. Igen ám, de ez utóbbi, bár a szótárak nem hozzák, azt jelenti, hogy “pisi”. Na, a Vanda által hozott aikidós könyvben (aminél autentikusabb nincs is, lévén ezt maga az alapító fia írta), természetesen shikko-nak van írva, rövid o-val, csakúgy, mint minden más hosszú magánhangzó is rövidnek. Hát ha nekik mindegy, én nem fogok többet kekeckedni…