Japánban nem sok helye van az ezermestereknek. Itt ugyanis előbb kidobják a mindenfélét, minthogy tönkremenne, így aztán nem sok javítanivaló akad. Nekem is a bicikliszerelés inkább csak afféle csuklógyakorlatnak számít, hogy azért teljesen ne felejtsem el, hogy hogyan is néz ki egy csavar; de ezen kívül más javítanivaló még nemigen akadt itthon. Na jó, varrni most már tényleg kéne…
Cyril (francia) itthagyta a biciklijét, amikor átköltözött a kollégiumba, és bár először azt hittem, csak véletlenül, most, hogy már egy hónapja itt áll, rá kellett jönnöm, hogy aligha fogja használni. Laposak voltak a kerekei, kíváncsiságból felpumpáltam, és csak úgy dőlt a szelepből kifelé a levegő. Kiszedve a szelepet, kiderült, hogy teljesen szét vannak pállva a szelepgumik; kicseréltem, és három perccel később volt egy remek új biciklim, agyváltós, türkizzöld (valaki átfestette, biztos lopott), és akár fel is pattanhattam volna rá, ha nem lett volna lezárva azzal a rosszindulatú fajta lakattal, ami a küllők közé erőszakolja magát, és elsőre nem is látszik, hogy le van zárva. Én persze korábban már vagy három ilyen lakatot letörtem más roncs biciklikről, úgyhogy ezt sem tartott két percnél tovább leszedni, de komolyan eltöprengtem Cyril lelkületén: kidobja a bringát, mert ő maga már nem tudja használni, de a biztonság kedvéért lezárja, nehogy más is…?
Szóval most van egy nagyon jó biciklim, de az ülése valami rettentő alacsonyan van, és teljesen belerohadva a vázba, úgyhogy esélyem sincs rajta állítani. Nincsen öröm alacsony ülések nélkül…
Ha már így belejöttem a szerelésbe, elsétáltam a benzinkúthoz, és vettem 3 deci (sic!) benzint (23 yenért, leengedték az árát). Ezt csinálja meg valaki otthon, ahol a legkevesebb, amit venni lehet, két liter. Na, szóval a benzinnel alaposan lemostam a láncot a szép Panasonic bringámon, meg a váltót, meg a fogaskerekeket, meg az első fogaskereket, meg még ahol nagyon koszos volt, és a múltkori (eső utáni) eszement olajozás helyett szilikonos spray-vel fújtam le a láncot. Most megint majdnem olyan, mint újkorában, csak a hátsó fék kicsit lekopott, bicikliszelepes belső van a hátsó kerékben (autószelepes helyett), és picit üt a hátsó kerék.
Elmaradt a kendóedzés (tegnap verseny volt), így aztán elmentem kosarazni. Jólesett, de itt Japánban valahogy nem olyan nagy öröm kosarazni. Ma nagyon kevesen voltak, ezért csak úgy harmincan; ezek után érthető módon nem sok idő maradt játékra, de ez őket nem zavarta. Engem igen.