Yokohama Bayside Area

Írtam ugye, hogy lett nekem robogóm, Yamaha Aprio. Aranyos, 50 köbcentis, nem az erő bajnoka, de valahogy úgy rémlik, hogy régen még ennél is gyengébb volt, és különben is, elképesztő emelkedőkön felvisz. Viszont nem bírtam ki, és a használtmotoros bácsitól alkudtam két kosarat is rá, úgyhogy az enyém így néz ki:

My scooter Yamaha Aprio

Az adatközpont, ahol a céges szerverek vannak, Yokohamában található, arcátlanul közel Sakuragicho állomáshoz. Valójában még ennél is közelebb van, csak itt parkoltam le a szekeret, és az állomás egyébként a baloldali épület bal első részénél van, nem a Landmark Towernél):

View of Minato Mirai 21 from near Sakuragicho

Ha viszont már úgyis be kellett menni a városba, akkor elvittem a fényképezőgépet magammal, és egy kis kerülővel mentem haza. Errefelé indultam el, tessenek nyugodtam megnézni a Google Mapsen, hogy nem csalok, ők is ugyanezt fotózták a Bashamichi (szó szerint “lovaskocsis út”) elejénél:

Bashamichi start

Egy kicsit beljebb, Kannai felé ez látható, ez úgymond a “központi” Yokohama, errefelé van sok-sok középület, városháza, adóhivatal, miegymás:

Towards Kannai

Hogy legyen valami szép is fotózni, kikanyarodtam az Ószanbasi rakpartra, Yokohama legrégibb rakpartjára, amely most a nemzetközi hajóutasforgalom központja a városban. (Ószanbasi kb. annyit jelent, hogy “nagy móló”, vagy “nagy rakpart”.) A vicc, hogy a Google Maps még rosszul tudja, most, amikor nézem, nem látszik egy csomó megépített, feltöltött rész.

Akárhogy is, visszanézve a Nihon-ódóri (“Japán főút”) nevű részre, ez látszik: View of Nihon-oodoori from Osanbashi Pier

A tengeren meg mindenféle nagy hajók:

View from Osanbashi Pier 1

Meg még nagyobbak. Azt írja barátnőm, a Zsebenci Klopédia (nem is, a Wiki), hogy egyszerre négy 30 ezer tonnás, vagy két 70 ezer tonnás hajót tud fogadni a kikötő:

Nippon Maru, Osanbashi Pier

Ez a rész nagyon új, a Google Street View még nem is ismeri (építkezést mutat a helyén):

View of Minato Mirai 21 from end of Osanbashi Pier

Ennyi látszik innen a Yamashita Parkból, Yokohama talán legismertebb parkjából. A helybéliek nem is szokták firtatni, hogy valaki járt-e már itt (persze, hogy járt), annyit szoktak kérdezni, hogy hányan volt (már ti. ha egyedül volt, akkor nappal járt erre, ha meg ketten, akkor este).

View of Yamashita Park from Osanbashi Pier

A Yamashita Parkból viszont meg ez látszik visszafelé, ilyen a Yokohama International Passenger Terminal:

Osanbashi Pier Building

Maga a Yamashita Park annyira nem egzotikusan szép, de gyönyörű a kilátás, sok a zöld és a háttérben ott látható az a bizonyos Grand Hotel, ahonnan 14 éve a rossz kép készült, illetve a Minato Tower, a világítótorony, az a bizonyos Blue Light of Yokohama, ami valaha az itteni legmagasabb épület volt. Hát most nem az:

Yamashita Park and Minato Tower

Igazából már jó ideje meg akartam újra látogatni a környéket, de a fő ok, amiért idáig vártam, az volt, hogy akkor már fel kell menni a Parkba, ahonnan látszik a kikötő (nem viccelek, ez a neve, 港の見える公園、Minato no mieru kóen). Az viszont egy jó magas dombon van, ezért aztán megvártam, amíg lett robogó. A park maga nem túl nagy, de nagyon kis helyes, szökőkúttal:

Minato no mieru koen

meg sok-sok paddal és kilátóterasszal:

Minato no mieru koen, more benches

És akkor jöjjön a mai legnagyobb attrakció, remélem, megéri a letöltést. Az új Photoshop megalázó gyorsasággal képes összerakni a nem is tökéletesen, nem is állványról készült fotókat egy nagy panorámaképpé. Kicsit körbe kellett vágni, de íme, az eredmény, a látkép a teraszról:

Minato no mieru koen panorama

Balra a Minato Tower látható, középen a kikötő (ez a neve a parknak, emlékszünk), illetve a Bay Bridge és a rávezető út, jobbra pedig a múltkor emlegetett Honmoku.

Hazafelé nem a város közepe felé mentem vissza, hanem akkor már készült néhány kép egy általam ritkábban látogatott városrészről (részben ugye, mert általában nincs dolgom arra, részben meg mert dombon van, tehát eddig nem nagyon tudtam egyszerűen menni).

A park mellett van rögtön a Külföldiek temetője. Régen már írtam róla, hogy annyira nem érdekes, max. a japánoknak, egy iszonyú meredek domboldal össze-vissza hányt sírokkal, de pont a teteje nem csúnya:

Gaijin bochi 3

A környék maga 山手、Yamate névre hallgat (ugye Tokióban az ugyanilyen nevű vasúti körjáratot Yamanote-nek olvassák ki, ennyit arról, hogy mennyire következetes a japán nyelv), és az egyik legdrágább környék Yokohamában, mellesleg réges-régóta az itt lakó külföldiek kedvelt lakhelye. Van például helyi múzeum (tessék megfigyelni a nem teljesen szokványos, japános épületet):

Yamate Museum

Az utat szegélyező parkok még a szokásosnál is kulturáltabbak (igen, egy telefonfülke és itt minden parkban van tiszta vécé):

Park in Yamate

Kicsit arrébb található a Ferris Lányegyetem, egy meglehetősen patinás műintézmény.  Ide jár Gábor nagyobbik lánya zongorázni tanulni (nem teljesen evidens dolog ide bekerülni, a pénz önmagában nem feltétlenül elég):

Ferris University

Ilyen a látkép a környéken, nem véletlenül drágább negyed.

View from Yamate

Vége a képmutogatásnak; még jól bevásároltam egy nagyobb szupermarkecben, ahová ritkábban megyek, vettem jégkrémet meg sok üdítőt, és kivételesen végre egyszer utolértem magam a naplóval.

Leave a Reply