Mint az köztudott, Japánban ömlik a vásárló- és utastájékoztatás mindenütt az emberre. A témát nálam avatottabb szakértők ezerszer körbejárták, oda meg vissza, és a legváltozatosabb elméletekkel álltak elő ezzel kapcsolatban. Íme, mit mond be a hangosbemondó a vonaton (ez a sanai hószó, a “vonaton belüli tájékoztatás”), amikor elindul egy kutya közönséges személyvonat Mitakából, japánul és angolul:
“JR東日本をご利用下さいましてありがとうございます。この電車は中央・総武線各駅停車、津田沼行きです。次は吉祥寺、吉祥寺、降り口は右側です。京王井の頭線はお乗換えです。お客様にお願いいたします。優先席付近では携帯電話の電源をお切り下さい。それ以外の場所ではマナーモードの設定の上、通話はご遠慮ください。ご協力をお願いします。
This is the Chuo-Sobu line train for Tsudanuma. The next station is Kichijoji, the doors on the right side will open. Please change here for the Keio Inokashira line. Please switch off your mobile phones when near the priority seats. In other areas, please set them to silent mode and refrain from talking on the phone.”
Ha valaki kicsit nehezen olvasná még a japán szöveget, itt az átirat:
JR Higasi Nihon o go-rijó kudaszaimasite arigató gozaimaszu. Kono densa va Csúó-Szóbu-szen kakueki teisa, Cudanuma-juki deszu. Cugi va Kicsidzsódzsi, Kicsidzsódzsi de, origucsi va migigava deszu. Keió Inokasira-szen va o-norikae deszu. O-kjaku-szama ni o-negai itasimaszu. Júszenszeki fukin de va keitaidenva no dengen o o-kiri kudaszai. Szore igai no baso de va manaa módo no szettei no ue, cúva va go-enrjo kudaszai. Go-kjórjoku o o-negai simaszu.
és ami talán még érdekesebb, a fordítása:
“Köszönjük, hogy igénybe vették a JR Kelet-Japánt. Ez a vonat a Csúó-Szóbu vonal Cudanumába menő személyvonata. A következő [állomás] Kicsidzsódzsi, Kicsidzsódzsi, az ajtók a jobb oldalon nyílnak. Itt lehet átszállni a Keió Inokasira vonalra. Kéréssel fordulunk a tiszteletreméltó utasokhoz. A kiemelt ülőhelyek mellett kérjük, kapcsolják ki mobiltelefonjukat. A többi helyen kérjük, kapcsolják csendes módba és tartózkodjanak a telefonálástól. Köszönjük az együttműködésüket.”
Érdemes összehasonlítani az angollal, hol különbözik.
A kiemelt ülések elvileg az öregeknek/terhes asszonyoknak/rokiknak stb. fenntartott ülések, és állítólag azért kapcsoltatják ki a mobiltelefonokat mellettük, nehogy bezavarjon a pacemakerekbe.
Szóval számos elmélet van, hogy miért ömlik az emberre ilyen mennyiségű felesleges információ, meg számos nézet, hogy erre valóban szükség van-e. A külföldiek jellemzően rettenetesen utálják, vagy átváltanak egy idő után zombi módba, amikor se ezt, de semmi mást sem hallanak. A japánok nagy része érdekes módon hiányolja, ha nincs, és különféle mondvacsinált okokat talál, hogy miért is van erre szükség. A két legismertebb az, hogy 1. így hárítják el a cégek a felelősséget a balesetekkel kapcsolatban (ez igaz is mondjuk a mozgólépcsőn, de pont a vonaton nem) és 2. ez a japános omoijari, figyelmesség, gondoskodás, és milyen rendes már a cégtől. Mindazonáltal a legvalószínűbb magyarázat, hogy egyszerűen hozzá vannak szokva, és ideiglenesen furcsa, ha nincs.
Ja és igen, japánul a “csendes mód” az tényleg manaa (manner) mode. A videohívás az terebi-kóru (TV call).
És egyébként ezekből a hangosbemondókból rengeteget lehet tanulni. A legtöbb külföldi egy idő után csukott szemmel mondja a saját vonalát (az egyes vonalakon és állomásokon picit eltérnek a szövegek, “álljon/húzódjon a sárga/fehér vonal mögé”).
Hú, de örülnék én most néha bármiféle tájékoztatásnak a BKV járművein! Felőlem akár 7 nyelven is lehetne… Időnként azt sem tudom, hanyas buszon vagyok. Legutóbb felszálltam az egyik szokásos járatomra, és legnagyobb megdöbbenésemre még véletlenül sem oda vitt, ahova korábban éveken keresztül. Jól el is késtem…
(Kedves Szabolcs! Csak, hogy tudd: a BKV megváltoztatta jónéhány járat számát, menetrendjét, sőt útvonalát is. Képzelheted milyen a helyzet, ha még ahhoz is meg kell néznem a honlapot, hogy kiderítsem, hogy a Moszkva térről hanyas busszal jutok ki szombaton Hűvösvölgybe. :-) És ez komoly…)