Sabolc tőzsdézik

Na jó – lőjük le gyorsan a poént -, persze nem igazából. Az történt, hogy hirtelen négy helyről egyszerre kaptam lökést, hogy devizakereskedelem így, interbank forex úgy, ebből kell meggazdagodni, meg egyébként is, lúzer, aki nem, és persze az ember egy ideje kíváncsi is volt, úgyhogy az elmúlt napokat némi olvasással és mindenféle demószámlákkal (=szimulációval) játszva töltöttem. Az eredmény igen tanulságos, úgyhogy az alábbiakban gyorsan szeretném summázni a tanultakat és tapasztaltakat, hátha megspórolok valakinek egy kis időt és esetleg sok elbukott pénzt.

A legfeleslegesebb idő, amit sikerült a témával kapcsolatban eltölteni, a portfolio.hu ingyenes előadása volt. Félreértés ne essék, nem bántani akarom őket, a portál kiváló, az előadáson pedig nagyon tisztességes, jóravaló emberek, meglepően őszintén és korrektül nyilatkoztak a devizakereskedelemről – két órán át. Ez idő alatt elmeséltek körülbelül annyi információt, amit egy gimnáziumot végzett ember azért 10 perc alatt magáévá tesz két oldal ritkásan nyomtatott papírról… de a döbbenetes az volt, hogy a jelenlévők nem kis része szótlanul csüggött az előadók ajkán, és a végén feltett kérdésekből valahogy érezhető volt a mohó vágyakozás, hogy most akkor itten munka nélkül leszünk gyorsan meggazdagodva.

A hirtelen meggazdagodás persze, ismerve a devizapiac jellemzőit, egyáltalán nem lehetetlen. Ugyanúgy nem lehetetlen, mint hogy az ember összetalálkozzon a Lehel piacon Hilary Swankkel, elbeszélgessenek kicsit az Oscar-díjairól, az emeleti csirkés kiváló szendvicseiről, vegyenek húsz deka diákcsemegét a földszinten, üljenek be kávézni valahová, aztán éljenek boldogan együtt, amíg meg nem halnak. Mondom, nem lehetetlen, csak nem túl valószínű. Kicsit valószínűbb – állítólag hosszabb távon olyan 95% – hogy az ember bizony elbukja a pénzét a tőzsdén, de legalábbis nem gazdagodik meg belőle.

Én a mély vízben történő úszásoktatás híve vagyok (na jó, éles számlát nem nyitottam, de túl sok tanulásra nem fecséreltem az időt, majd pont ez ne menjen), és erre érdekes módon remek lehetőségek kínálkoznak. Szinte minden bróker kínál szimulációs lehetőséget, ahol az ember kap játékból mondjuk 10 vagy 100 ezer dollárt, meg 14-20 nap időt, és kipróbálhatja magát, hogy hogyan is tudja megforgatni az alaptőkét. Én mindjárt három helyen is nyitottam ilyet, és igazi úriembernek érezhettem magam, mert hibátlanul, az összes helyről (Ungarn, Dánia és Svájc, sőt, még a portfolio.hu-sok is) visszahívtak, hogy akkor hogyan és mennyit is tervezek náluk befektetni, és egyébként is, hogyan érzem magam, hogy szolgál a kedves egészségem, és miben lehetnek a segítségemre?

Engem meg nagyon is érdekelt, hogy ha lenne százezer dollárom, akkor három hét alatt vajon nyolcvanezret csinálnék belőle, vagy ötvenet? Nem is kellett hozzá egy bő hét sem, hogy megtudjam, hogy…

ötöt.

Na jó, elkövettem szinte minden létező hibát, amit csak el lehetett. Azzal kezdtem, hogy miután végiggondoltam, hogy mi legyen az első tranzakció, a másik (már ti. a Vesz helyett az Elad) gombra kattintottam… ez másnapra olyan hétezer dollárba került. Aztán nyertem egy kicsit, aztán elveszítettem húszezer dollárt, aztán harmadnapra visszanyertem tizenkilencezret, aztán belealudtam egy igen ígéretes EURUSD-ügyletbe, ami aznap olyan húszezer dollár nyereséget hozott volna, de sajnos másnapra feléledt a piac és nyolcvanezer mínuszt eredményezett, és innen már nem is kellett sokat hibázni a végeredményhez.

Nem is kertelnék tovább, összefoglalnám a tanulságokat röviden:

  1. Mint minden olyan dologgal kapcsolatban, amiben ténylegesen sok pénz van, hihetetlen mennyiségű információ található, illetve vásárolható, online és offline, könyv, video és előadás, talán egyedül tabletta nincs még. Ezek túlnyomó része haszontalan, ugyanazokat az alapvetéseket ismételgeti, és ami a legfontosabb, nem nagyon őszinte. Önök hinnének-e valakinek, aki állítólag óriási pénzeket nyert és nyer a tőzsdén, de mégis néhány ezer-tizenezer forintokért tart tanfolyamot? Akkor már miért nem ingyen?
  2. Mint mindig, megint annak kedveznek, akinek sok pénze van. Eleve bizonyos összeg alatt el sem lehet kezdeni játszani, vagy csak még sokkal rosszabb feltételekkel, és ez még feljebb is így folytatódik. Ha valakinek kevés pénze van, a rulett lényegesen jobb esélyeket kínál (és sokkal egyszerűbbek rá a stratégiák). Érdemes egy rulettszimulátort is lefuttatni a demoszámla mellett…
  3. A tőkeáttétes kereskedés (egyet fizet, százzal fogad), valóban nagyszerű lehetőséget kínál a meggazdagodásra. Ennél még nagyszerűbbet a gyors, nyílegyenes bukásra. Azzal a pénzzel, amit egy magamfajta egyáltalán meg merne kockáztatni, nem igazán lehet kockáztatni.
  4. A technikai elemzés valami irtózatos hókuszpókusz. Annyiféle indikátor, oszcillátor, trendjelző és egyéb baromság van, hogy utólag mindig lehet találni két-három-négy olyan pontot, amelyre ráhúzva őket, csalhatatlan biztonsággal jelenthető ki, hogy itt mi és miért történt. Kár, hogy ez előre nem egészen így működik. Az is igaz viszont, hogy mivel mostanra rengeteg ember használ rengetegféle ilyen varázsszert és csodaképletet, bizonyos mértékben tényleg bejönnek, hiszen ha mindenki hasonló stratégia szerint játszik, akkor a játék sokkal kiszámíthatóbb, mint ha teljesen véletlen változókra épülne.
  5. A demoszámlákon a stop és limit megbízások érdekes módon mindig tökéletesen teljesülnek. A slippage fogalmát az ember majd élesben tanulja meg, a saját kárán (vagy olvas sokat, mint én).
  6. Úgy tűnik, hogy a brókerek is olyanok, mint a bankok, nincs olyan bróker, akit valaki ne utálna, de nagyon. Miután itt tényleg súlyos pénzeket lehet veszíteni, a különféle fórumokon megfogalmazott vélemények is nagyon sarkosak, de úgy látszik, tényleg létező jelenség – és probléma -, hogy az emberrel a saját brókere tol ki, de nagyon (ellene játszik, eléri, hogy a “jó” árfolyammozgás előtt belendüljön a piac és becsattanjon a védekezésül beállított stop order, gyanúsan mozgó ill. nagy spreadek – árfolyamkülönbségek – és hasonlók). Az egyetlen bróker, akiről – eddig – nem sikerült őrjöngő kritikát találni, hogy-hogy nem, svájci…

Summa summarum, érdekes világ ez, lehet is benne pénzt keresni, csak nagyfiúknak. Olyan ez, mint a kétszer négysávos út, lehet azon vezetni balesetmentesen, csak nem biztos, hogy egyből ott kell kezdeni vezetni tanulni. És miután én nem tervezem az életem következő néhány évét ebbe ölni, nekem alighanem csak a tisztességes munka marad pénzkereset gyanánt… hogy a kokas csípné meg.

3 thoughts on “Sabolc tőzsdézik

  1. Na, most megnéztem ki az a Hilary Swank. Ha hasonlóra vágyom, inkább kimegyek egy tanyára aztán nézem a lovakat ;)

  2. TUDTAM, hogy más is rákattan Hilary Swankra!
    Miután Sabolc a valódi teljesítmények híve, valszeg a Boys don’t cry és a Million Dollar Baby miatt kedveli. Én nemrég kétszer láttam a PS: I love you című filmet, amelyben nőt játszik, méghozzá szőke nőt, és nem rosszul. (A film szar, repülőgépen vetítendő romcom.)
    És szerintem nem lóarcú.

    A “tisztességes” munka fogalmát pedig árnyalni kell — de ezt soxor diszkutáltuk már. Aki tisztességesen játszik, az veszít, ez a legnagyobb baj itten. Hányok attól, hogy a milliárdos korrupció művelői nyilatkoznak arról, hogy meg kell tisztítani a közéletet. Ez a szó maga a korrupció szinonímája.

Leave a Reply