A Lawson ugye az egyik éjjel-nappali itt, tán még a sikeresebbek egyike, és hozzánk ez van a legközelebb. Mivel öt sarokkal közelebb szupermarket is van, nem igazán szoktam támogatni őket vásárlással, viszont rém kényelmesen be lehet fizetni a csekkeket, és persze mindennap legalább egyszer elmegyek előtte.
Mármost ez a Lawson a 16-osról elnevezett úton található, ami elég forgalmas (ez visz tovább Yokosuka felé), ami egyrészt nagyon jó nekik, hiszen van forgalmuk rendesen, pláne éjjel, másfelől folyamatos lehet a konfliktus a környékbeliekkel.
Hogy miért? Nos, annak idején Matsumotóban, ahol télen nagyon hideg tud lenni, még csak-csak értettem, hogy a japánok egyszerűen le se állítják a motort a parkolás idejére: fáznak és gazdagok. Nyáron persze meg meleg van, akkor meg a légkondit kell járatni, de hát légkondi van az üzletben… na itt jön a csavar. A 16-os úton, de általában is, a legtöbb nagyobb japán úton a városban sehol nem lehet autóval normálisan megállni. Illetve hát csak úgy, ha az ember ügyfél, benzinkútnál mondjuk benzint vásárol, vagy drága pénzen, parkolóban. Még az éjjel-nappaliknál lehet valamennyire, bár ott se nagyon illik (mint ahogy az otthoni szemetet sem illik ott kidobni, szélmalomharcolnak is ellene).
Igen ám, de mint említettem, a modern japán fiatalság ugyan dolgozni annyira már nem, de a szabályokra nagy ívben tesz, úgyhogy most már bizony bömböl néha japán autókból is a zene (azért még mindig ez a ritka), meg tökéletesen működik a cihológia, szóval ha az autóban ülök, nyitva van az ablak és üvöltök, az nyilván nem hallatszik ki.
Nem húzom tovább, a Lawson kénytelen volt teletacepaózni a parkolót ilyen matricákkal:
Ide bizony japános udvariassággal, de az van írva, hogy kussoljál bazmeg (“csendesen lenni szíveskedjenek”). Alatta az elmekárosodott új generáció számára ki is van szótagolva:
- ne bömböltesd a sztereót
- ne csapkodd az ajtót
- ne járasd a motort és
- ne dudálj, köcsög.