Úgy tűnik, Gábor lánya nem teljesen feleslegesen tanul zongorászni (és nem is akárhol, az egyik legjobb helyen, ahol csak Yokohamában lehet). Múlt szombaton én is meghívódtam a vizsgahangversenyre, a büszke atya pedig a modern technika minden vívmányát kölcsönvette, hogy legyen majd mit nézegetnie idősebb napjaiban, amikor ez az ifjú tündér majd szénné tetovált hippi lesz Európában (majdnem azt írtam, hogy agyatlan japán kamasz Haradzsukun, de ne sértegessük):
2 thoughts on “Kabalevszkij”
Leave a Reply
You must be logged in to post a comment.
Profi.
Hajrá, Norika!
1. A leány aranyos. Ahogy a tévesztéseit korrigálja, az egyenesen lélegzet-elállító. Vajon csak nekem tűnik úgy, hogy mindemellett – tehetséges is? Hogy nem csak igen korrektül lejátssza a művet, hanem igenis egyfajta sajátos értelmezésben előadja? Vannak persze betanított tempó- és hangulatváltások ,de vannak saját megoldások is.
2. A tetoválás. Már láttam széthízott, csíkos bőrön sárkányt és egyéb harcos motívumokat. Már láttam májfoltos bőrön tájképet. Ezek tényleg egy percet sem gondolkoznak, amikor mindenfélét magukra varratnak? (Noriko szerintem értelmesebb ennél. Aki így játszik Kabalevszkijt, az NEM fogja szénné tetováltatni magát. Vagy ha igen, akkor csak hennával – azért, hogy steampunk-porno (Giger…) motívumokkal tetőtől talpig díszítve Lisztet, Csajkovszkijt, Hajdn-t játsszon pucéran…)