Gairaigo no rekishi

Na, akkor egy kis mese a régi japán jövevényszavakról.

A vago szavak kiegészítésére a japán nyelv már régtől fogva átvett a környező nyelvekből. A kóri (járás, kerület), a miszo (szójababtúró, miszo) stb. szavakat koreai, az ezo (ainu ember/Hokkaidó szigete), rakko (tengeri vidra), szake (lazac) stb. pedig ainu eredetű jövevényszavaknak tartják.
A gairaigo, a “nyugati” jövevényszavak első “importőrei” a középkor végén Japánba érkező európai hajósok, a “déli barbárok” (nanbandzsin) voltak.
Közülük is elsőként a portugálok érkeztek, 1543-ban. Kereskedelmi kapcsolataikat kiépítve egészen 1587-ig, a spanyolok érkezéséig monopolhelyzetben voltak. Emiatt lényegesen több is a portugál eredetű japán szó, mint spanyol. Az ekkor megismert és átvett szavak egyik nagy csoportja a keresztény szókincshez:
kirisitan (Christaõ) keresztény(ség);
misza (missa) mise;
inherno (Inferno) pokol;
iraman (Irmaõ) szerzetes;

másik nagy része pedig a “déli barbárok” kereskedelmi szókincséhez tartozó kifejezések voltak:
biródo (veludo) bársony;
tabako (tabaco) dohány;
szabon (sabaõ) szappan;
pan (paõ) kenyér;
botan (botaõ) gomb;

A fenti példák mind portugál eredetűek. Spanyol szó kevés honosodott meg, pl:
merijaszu (medias, kötöttáru).

A keresztény vallás betiltása, az ország elszigetelése után Japán európai kapcsolata jelentéktelenné vált. A japánok számára az Európából származó, vagy akár magáról Európáról szóló új ismeretek megszerzésének a lehetősége egyedül a hollandokkal való kereskedelmi érintkezésre szűkült, az is egyetlen kikötővárosra, Nagaszakira. Az 1700-as évektől kezdődően a sógunátus saját politikai céljai érdekében is szükségesnek találta a gyakorlati haszonnal járó európai ismeretek, az európai technika tanulmányozását, ezért engedélyezte a keresztény hittel nem kapcsolatos és kínai nyelvre lefordított európai művek behozatalát. A rangaku (holland tudományok) területén első helyen állt a természettudományok tanulmányozása. A holland nyelvből tehát főleg a kereskedelmi kapcsolatok területéről,
zukku (doek) vászon, kanavász;
garaszu (glas) táblaüveg;

valamint a rangaku, a holland tudományok területéről kerültek át szavak:
oburáto (oblaat) (orvosi) ostya;
korera (cholera) kolera;
meszu (mes) szike;
ekiszu (extract) kivonat, eszencia;
arukóru (alcohol) alkohol;
konpaszu (kompas) iránytű;
kanderá (kandelaar) gyertya;
gomu (gom) gumi;

Néhány étel és ital neve is holland eredetű:
bíru (bier) sör;
kóhí (koffie) kávé.

A Meidzsi-restauráció után, a beáradó európai kultúra rengeteg új szóval ajándékozta meg a japán nyelvet. Már ekkor is az angol nyelv számított dominánsnak, hozzá képest a francia, német, orosz, olasz eredetű átvételek aránya csekély.
A franciából átvett szavak, mint például az
atorie (atelier) műterem;
desszan (dessin) rajz;
kurejon (crayon) rajzkréta, zsírkréta;
ecsudo (etude) etüd;
montádzsu (montage) montázs;
debjú (debut) bemutatkozó fellépés, debütálás;

nagyrészt a művészetekkel kapcsolatosak, illetve a női öltözködés és divat területére korlátozódnak:
randzserí (lingerie) női fehérnemű;
rúdzsu (rouge) rúzs.

A német szavak főleg a filozófia és az orvostudomány területéről érkeztek:
gáze (Gaze) géz;
biruszu (Virus) vírus;
arerugí (Allergie) allergia;
noiróze (Neurosis) neurózis;
bitamin (Vitamin) vitamin;
arubaito (Arbeit) munka;

de akadnak olyan átvételek is, mint pl.:
rjukkuszakku (Rucksack) hátizsák;
gerende (Gerände) lejtő;
hjutte (Hütte) hegyi kunyhó.
Az olasz nyelv hasonló szavakat adott a japánnak is, mint a világ többi nyelvének. Részint zenei szakkifejezéseket, pl.:
tenpo (tempo) tempó;
finare (finale) finálé;

részint jellegzetes ételek neveit, pl.:
makaroni (maccaroni) makaróni.
(Igazából a magyar nyelvbe is pontosan ezek a szavak kerültek át.)

Hasonló a helyzet az orosz nyelv esetén is:
cundora (tundra).

A Meiji-restauráció után Japán mohón kezdte elnyelni a külföldi kultúrát. Gombamódra szaporodtak a külhoni regények (meglehetősen szabad) fordításai, amelyben az új fogalmakat eleinte újonnan alkotott kínaias összetett szavakkal, kango-kkal próbálták meg átírni, de aztán később (a Taisó-korszak végétől a Sóva-korszak 10. évéig, azaz az 1925-1935-ig tartó időszakban) a jövevényszavak száma hirtelen megugrott.
A 2. világháború alatt a hadviselés miatt tudatos nyelvi politikával próbálták elsorvasztani az idegen – elsősorban angol – eredetű szavakat, új kango összetételek¬kel helyettesítve őket, mint pl. a sókóki (“le-felmenő gép”) az erebétá (elevator, lift) helyett, vagy a tósu (szó szerint “dobó kéz”) az angol pitcher (dobójátékos pl. baseballban) helyett.
A 2. világháború után aztán a megszálló amerikai hadsereggel való közvetlen kapcsolat révén, majd a demokratizálódás során az angol szavak tömege került át és azóta is egyre több érkezik. Erről többet kicsit később.

One thought on “Gairaigo no rekishi

  1. 1. Ilyen-korszak, Olyan-korszak, Amolyan-restauráció… Rájöttem, hogy egészen nagy általánosságokat és talán a II. világháborús eseményeket kivéve semmit sem tudunk itthon a japán történelemről. Lehet, hogy egy kicsit utána kellene nézni???
    2. Azért jöhetnek a személyes élmények is. :-)

Leave a Reply