És amikor már úgy tűnt, hogy soha…
…sok-sok rosszkedv, depresszió és mizantrópia, valamint szó szerint több, mint öt évnyi halogatás és lustaság után: Igen, orgonapedál, igen, most már működik, igen, én forrasztottam, és most hosszú idő óta […]
Gaidzsinnak lenni jó…
…sok-sok rosszkedv, depresszió és mizantrópia, valamint szó szerint több, mint öt évnyi halogatás és lustaság után: Igen, orgonapedál, igen, most már működik, igen, én forrasztottam, és most hosszú idő óta […]
Én egy olyan cégnél dolgozom, ahol a nagy japán átlaghoz képest kifejezetten jól és szépen tudnak angolul. Ehhez képest csak ma, pár óra eltéréssel az alábbiakba futottam bele: Fejlesztő kolléga […]
“…ahogy a csiga megy a réten, úgy érdekes” – idézgette (félre) jó atyám a klasszikusokat. Hát ma gyakorolhattam élőben. Ugye unásig ismerjük már a történetet, hogy a japánok sokat dolgoznak, […]
Próbálnék kicsit egészségesebben étkezni, és szemben az ékszerárban mért gyümölcsökkel, a zöldségek itt egész megfizethetők. Úgyhogy betáraztam egy félbevágott répát, ha már nagyon kopogna a szemem, és épp belefeledkeztem valami […]
Ezt a mait csak nem bírom ki. Különböző okok miatt eljutottunk a Harajukuban, a cukiság (kawaii) Mekkájában található százjenes boltba. Ez egy picit tényleg más, mint a többi, elég nagy, […]
Apa ül a gép előtt, épp fordítani próbálna, de egyszer csak ez hallatszik a háta mögül: – Narancssárga… narancssárga… – OINDZS! – Fekete… fekete… – BEKK! – Szürke… szürke… – […]
Japánban április végén–május elején négy állami ünnepnap rendkívül közel esik egymáshoz, gyakorlatilag idén tíz egymásutáni napból csak kettő lenne munkanap, ezt sokan ki is szokták venni, illetve hát régen szinte […]
Hülye érzés, na. Szóval az történt, hogy március elsején, amikor megérkeztünk, elkapott valami tévéstáb a reptéren családostul, hogy ki vagyok én és mit keresek Japánban. Olyan 15 percig faggattak – […]
Sabolc újra in Japan, immáron március 1. óta, ezúttal családostul (Mrs. Shirokuma és a kicsi bocs), igazi, klasszik salaryman-ként. Új élet, új kihívások – két évre elmegy az ember, aztán […]
Magyarországon vásárolt görög gyümölcsleves, japán tejjel… :-) Van új Werther, de azért se róla írok… viszont van új vízum is, úgyhogy újabb egy évig riogathatom az itteni dedeket.