Ráfaragtam… az a helyzet, hogy a múlt héten meg előtte hétvégén történt egy kis Mass Effect… én nagyon régen játszottam számítógéppel érdemben, és hát kimaradt pár év fejlődése, és most leesett az állam, hogy ez hogy néz ki. Meg hogy milyen részletességgel lehet karaktert gyártani.
Na, gyártottam is szőke nénit (nem, nem vagyok otaku, de a fenének van kedve húsz-negyven órán keresztül egy fiú fenekét nézegetni, nem vagyok én olyan), és nagyon csúnyán ráfaragtam, mert a játék végére teljesen belezúgtam a nénibe. Nade MIÉRT?
Csinos szőke nénit akárki tud faragni, a játék úgy van kitalálva, hogy teljesen torz embert nem is lehet gyártani vele, csakhogy a Mass Effect – hasonlóan a Bioware egyéb játékaihoz – tudja azt a trükköt, hogy az ember lehet nagyon rendes, elvállalhat mindenféle segítő küldetéseket, meg a végén nem küldi a halálba a Galaktikus Tanácsot, meg lehet piszok disznó, kedvesség helyett fenyegetéssel oldva meg szituációkat. Namármost én persze elsőre csupa becsületes dolgot műveltem, megszereltem szegény telepeseknek a vizet, miegymás, és hát így 20 óra játék után elhatalmasodott rajtam, hogy HÁT HOL TALÁL AZ EMBER ILYEN RENDES LÁNYT?
:-DDD
Hú, egy ilyen nő nekem is jól jönne :-)
Erről csak egy filmben elhangzott párbeszéd jut az eszembe. Plasztikai sebész vígasztalja a tőzsdeügynök haverját, akit elhagyott a nője.
PS: Ember nem láthatta előre, hogy el fog hagyni…
TÜ: Köszi, kedves vagy…
PS: Pedig mennyit dolgoztam rajta…. Sebaj, építünk neked egy másikat.