Kertészlyány

Ugye ahol én lakom, egy picit eltér a teljesen átlagos Japántól, merthogy ez itt egy 7 négyemeletes házból, házanként 30 lakásból álló “lakótelep” (vagyishogy a régi szép időben ezt itt egyszerre meg bírta venni egy nagy ingatlanberuházó), kicsi állam az államban, és egyébként is a domb tetején van, nem lent a rettenetes kuszaságban. Lent, a csatorna meg az út mellett körülbelül ennyire egységes a látvány:

Kicsit beljebb, de még a domb aljánál is így néz ki:

És nem, az ott fent még nem mi vagyunk (én jobbra és kicsit feljebb lakom).

De amit mutatni akartam, az az, hogy gyakorlatilag a hatalmas lakótelepen (hét házról beszélünk, két fél utca se lenne), gyakorlatilag minden áldott nap sürgölődnek kertészek. Vagy ha nem is, hát eléggé olyan érzés. Ma nem bírtam tovább, és szóba elegyedtem az egyikkel, és persze kiderült, hogy ez végül is egy kicsit hasonló történet (csak sokkal kevesebbet lopnak), mint például Kispesten az Omega Kht. volt, tehát egy ilyen államilag támogatott cégszerűség, tehát hogy a mi lakótelepi felügyelőbizottságunk felbérli ezt a céget, aki eleve éhbérért dolgoztatja a 60-70 éves néniket, plusz mi csak a felét-kétharmadát fizetjük nekik, valami támogatást kapnak központilag is. Ebben mondjuk hasonlít a rendszer a szociális nővérekre, akik apámhoz jártak (azok is az – egyébként megalázó –  pénzük felét az önkormányzattól kapták), abban nem hasonlítanak, hogy kertésznénikből sok van, és pihenni még nem nagyon láttam őket. Van nagyon csini egyenruhájuk, aranyos kiskocsijuk, és az a helyzet, hogy 50 éve még nem dívott ez az eszelős szemtágítósdi, úgyhogy az idős nénikből van bizony még sok csíkszemű, ami egyébként már csak azért is tetszik, mert látszik az arcán, hogy természetes. Beszélgettem kicsit vele, és kb. azon az állásponton volt, hogy “hát 70 éves korunkig még biztos engednek dolgozni…”, illetve “kell is, hogy dolgozzon az ember, attól van rend az életében, megtehetném én is, hogy nem dolgozom, de hát akkor még a végén egész nap csak lustálkodnék”.

Arcot nem mutatunk, tessék elhinni, hogy ritka aranyos (és fiatalos) pici néni, de kocsit és egyenruhát igen:

3 thoughts on “Kertészlyány

  1. De ők ezt nyugdíj mellett, hobbiból csinálják. Ha nem kényszer a munka, jobban is megy. :)

  2. De hát nem biztos… Japánban 60 éves korig kötelező fizetni a nyugdíjjárulékot (tovább is lehet, ha nem jön össze a kötelező 25 év), de kifizetés 65 éves kortól van…

  3. Mi a helyzet azon nőkkel, akik még a régi elvárásoknak megfelelően a házasság/első gyermek után otthon maradtak? Náluk nehezen jön össze a 25 év. Illetve ott is gondolkodnak a nyugdíjkorhatár kitolásán? (Japánban elég szép kort is meg tudnak érni az emberek.)

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.