Három hét látogatás persze messze nem elég mindent megnézni Japánban, egy csomó minden ki is maradt, de ha már szép volt az idő, utolsó vasárnap még két programpontot kipipáltunk, és Gábor barátom is velünk tartott.
Elsőnek elmentünk pénzt mosni Kamakurába. A pénzmosást szó szerint tessék érteni, a Zeniarai Benten (teljes nevén Zeniarai Benzaiten Ugafuku Jinja) szentély arról híres, hogy ide járnak pénzt mosni az emberek, mert azt tartja a néphit, hogy az itt megmosott pénz megsokszorozódik:
Állítólag mindennapos látvány, hogy emberek nagy köteg tízezreseket is megmosnak, mi egyelőre csak kicsi pénzmosoda voltunk, csak ötjeneseket mostunk:
Merthogy gyűjtöttünk sok ötjenest, lévén ez a legolcsóbb talizmán, bár én nem úsztam meg, hogy meg ne vegyem végre az idei szerencsétlen év ellen védő talizmánt. Merthogy ugye meghatározott években az ember szerencsétlen évű, és az ebből származó szörnyű bajokat (például ilyen évben kifejezetten tilos házasodni) kizárólag úgy lehet megelőzni, ha az ember pénzt ad a templomnak. Mondom én, hogy itt templomot üzemeltetni a legjobb biznyic…
A második programpont pedig Yokohamában volt, a Landmark Towerre felmászás, azaz persze felliftezés. Bármilyen furcsa, még én sem voltam fent, pedig összesen több mint két évet laktam Yokohamában… valahogy úgy voltam vele, hogy drága is, meg folyton rossz az idő, de most pont jól összejött.
Ilyesmi fentről a kilátás (a képen látható óriáskerék egyébként 112 méter magas!):
(Mellesleg most először láttam Wikipédia-bejegyzést, amelyik csak japán, angol és magyar nyelven létezik, semmilyen más nyelven nem.)
További képek a kiadóban, nekem az egyik legtanulságosabb két rajz volt, hogy kb. mennyire volt beépülve Yokohama a Meidzsi-kor elején:
és most:
Marha jók ezek a tornyok Japánban, és ha szerencsés az ember nagyon jó képeket lehet csinálni. De a legfurább, hogy a legtöbben van Braille-írásos ismertető minden ablaknál.