Az elmúlt napokban hurcolásztam magammal a nagy Kitty-chan babát (tessék elképzelni, hogy egy félméteres Mazsolával mászkálok), amivel nem kis feltűnést keltettem. A dolog persze, szándékos volt: kíváncsi voltam, hogyan reagálnak a japánok.
Hát, elég súlyosan. Legjobban talán Oki senseit sikerült ledöbbenteni, amikor két perccel órakezdés után beviharzottam Kitty-chanostul. Ő éppen beszélt, és a torkán akadt a szó. Funahashi, a cihológus kendós lány, aki sose jár edzésre, de nagyon nagyszájú, kiosztott rendesen. Viszont ajándékoztam neki egy biciklit (az elmúlt napokban négy mountain bike-ot találtam összesen kidobva), mire sokkal jobb kedvű lett.
Szóval mondtak rám mindenfélét, például hogy rorikon. Ez a rendkívül japán hangzású szó a Rorita kompurekksu, azaz a Lolita-komplexus rövidítése. Ezt a vágást könnyedén hárítottam, lévén egy rendes rorikon a 12-15 éves kislányok után érdeklődik, engem pedig 8 felett nem hatnak meg.
Mondtak aztán rondábbat is, hogy otaku. Ez egy igen nehezen magyarázható kifejezés, olyannyira, hogy már az amerikai angol nyelvbe is kezdi megtalálni a helyét, mint jövevényszó. Otaku japánul csak annyit jelent, hogy mániákus, bolond, de az utóbbi időben egy igen speciális értelemben kezdték el használni. Egészen pontosan arról van szó, hogy bizonyos, elsősorban gyerekeknek szánt rajzfilmeket (például a kifejezetten 9-14 éves lányoknak való Sailor Moont) nemcsak a megcélzott korosztály, hanem felnőtt emberek, elsősorban férfiak is nézik. (Most le fogok bukni: a Sailor Moon – Seeraa Muun – annyira aranyosan hülye, hogy már-már tetszik…) Erre persze mondaná az ember, hogy hát hadd nézzék, de a jelenség állítólag ijesztő méretű, mind Japánban, mind mostanában az Egyesült Államokban is. Valami köze lehet a dolognak ahhoz, hogy egyre többen élnek mind a japán, mind az amerikai nagyvárosokban egyedül (New Yorkban és Tokióban állítólag 40% felett).
Na, a kísérletsorozat befejeztével, elegendő mennyiségű becsületsértés begyűjtése után elajándékoztam Kitty-chant Aya-channak, akarom mondani Satoo senpainak a kendóklubból. Harmadéves nővérképzős, tehát idén már egyáltalán nem jár edzésekre, négy hónapja nem is láttam, aztán most, hogy valami gondja akadt a könyvtár számítógépének használatával, mindjárt eszébe jutottam. Nálam meg éppen ott volt Kitty-chan, hát a kezébe nyomtam.