Sabolc in Japan

Archive for the ‘advertisement’ Category

Miközben én a hasamat süttettem Japánban (nem vicc, a múlt héten még napoztam az erkélyen), az otthoni dolgos népek vásárlók sokaságát szolgálták ki. Az viszont nem járja, hogy a főnök ne szopjon, úgyhogy miután kb. péntek éjfélre hazaérek, szombatra nagy vásárt hirdettünk… ha még nincs karácsonyi ajándékod, és még ötleted se, nézz be, nézz körül, nézz ki valamit, és alkudj keményen… hátha sikerül.

És mindenki hozzon még egy embert. :-)

Az alábbi mondat konkrétan elhangzott:

…és akkor loptam hozzá egy énekkart is.

És akkor most mini-pályázatot hirdetnék a mondat akármekkora irodalmi műben történő elhelyezésére. Az elbírálás teljesen szubjektív alapon történik, a nyertes díja 1 db pizza a Marcello étteremben.

Nem pénzt kérünk, csak ha valakinek épp van felesleges és tud segíteni. Van egy értelmi fogyatékosokat ellátó központ, ahol szívesen fogadnának minden írószer/rajzolószer jellegű adományt, nem baj, ha használt, nem baj, ha kicsit selejt. Rákérdezve, hogy minek örülnének a legjobban, ez a válasz jött:

Amire legjobban szükségünk lenne:

• grafitceruza (ez nagyon kellene)
• színes ceruza (inkább vastagabbak,
• ecsetek, közepesek
• festék (bármilyen,nagyon szeretnek festeni)
• ragasztó, folyékony (kreatív foglalkozásokhoz)
• rajzlap
• meg bármi, amiből lehet készíteni valamit (pl. farsangra krepp papír, színes kartonok arcmaszknak, zsírkréta színezni az álarcot stb.)

Ha a következő héten bárki el akar és tudja juttatni hozzánk bármi ilyen jellegű adományát, akkor mellécsomagoljuk a sajátunknak.

Az alábbiak véresen komolyan veendők, ne tessenek nevetni. Ha valaki japán feleséget akar, most lehet jelentkezni (de kalandorok ne íméljenek).

Szóval van egy jó sorból való, 39 éves japán leány, kifejezetten csinos (és még a szokásosnál is fiatalabbnak látszó, tehát mondjuk magyar viszonylatban bárki elhinné, hogy 32), aki azért most már szeretné, ha bekötnék a fejét. Próbálkozott ő is sokmindennel, például internetes társkeresőkkel, de az a helyzet, hogy itt is ugyanaz van, mint a világon mindenütt, az emberek 5-10 évvel korábbi fotókat raknak magukról fel, aztán remélik, hogy a személyes találkozónál nem tűnik fel (de igen), meg hát ugye élőben, in real time sokkal nehezebb jó fejnek lenni, mint onlány.

A hölgy élt évekig külföldön, ebből vagy 4-5 évig Magyarországon is (de nem tud jól magyarul, csak egészen kicsit), és tulajdonképpen van az a pénz, amiért ő tud Magyarországon is élni, bár inkább Japánban gondolkozott. Remekül főz (már persze japán dolgokat, a magyar zsíros borzalmakat utálja, de a finom gulyást szereti).

Jelentkezni nálam lehet, minden tisztességes és komoly ajánlatot továbbítok a hölgynek.