Ma valami rettenetesen megáztunk az egyetemre menet. A pulóverem egész délutánig nem száradt meg.
Végül is ki tudja hogyan, de kihozták, hogy mi öten leszünk a középhaladó osztály. Annyi a különbség, hogy az orosz és az indonéz geológus középhaladók lesznek, mi hárman (Tad, Taró és én) pedig a haladók. Amitől még ugyanarra a három órára kell járnunk, csak mi még járhatunk máshova is. Sőt, úgy néz ki, hogy beíratnak talán rendes egyetemi órákra is.
Délelőtt interjúk voltak, ami részben a fentiekről szólt, részben megkérdezték, hogy nem akarok-e rögtön a Shinshu Egyetemre menni. Én ugyan mennék, de a szabályok szerint azt feleltem, hogy meg kell kérdeznem a Sawaki professzort, az ottani vezető tanáromat; majd amit ő mond, úgy gondolom én is.
Először ebédeltem az egyetemi menzán (tegnap, ugye, ünnepség volt). 390 yenért egészen komplett szetet lehetett kapni (így hívják az előre összeállított menüt), sajnos, nem hiányzott belőle a hínáros, tófus miszo-leves sem. Mindegy, volt benne hús, hamburger meg makréla, meg sok rizs, meg saláta. Ennyiből én sem nagyon tudnám kihozni. Lehet, hogy feleslegesen vásároltam a rizsfőzőt és társait? (Talán nem… hétvégén is enni kell. Egyébként fantasztikusan olcsón eszem most már.)
Délután kitöltették velünk a bankszámla nyitásához szükséges papírokat. Kicsit megleptük őket Attilával, hogy nekünk már van. Kiderült, hogy csukhatjuk is be a mienket, mert egy másik fióknál kell nyitnunk számlát, és tölthettük ki újra az összes papírt.
Estefelé futólag átnéztem az első háromszáz kanji adatait, ami a gépben van; hát, volt hiba, gépelési és fordítási is rendesen. Aztán gyakoroltam egy kicsit a géppel… bizony, felejtettem rendesen. Közben tizenötször majdnem elaludtam. Nyolckor lementem telefonálni a Sawaki professzornak, hogy mitévő legyek, de nem volt otthon, majd reggel kell hívni. Aztán átjött az Attila, és beszélgettünk vagy másfél órát. Most viszont egyáltalán nem vagyok álmos.