Mint a hímes tojásra…

…úgy vigyázunk a japán felújításoknál a házakra. Mondjuk ezt sose értettem, mert a japán házak túlnyomó része érzésre kb. szárított guanóból készül (értsd: nemcsak könnyűszerkezetes, hanem annak is az igénytelen fajtája), igaz, hihetetlen precizitással. (Én már többször oldalogtam el, igyekezvén feltűnés nélkül, amikor túlságosan sikerült nekidőlni egy falnak, meg hasonlók.)

De ami a lényeg, némi felújítás zajlik itt a házban, úgyhogy becsomagolták a padlót, meg a plafont, hogy ne verjenek le semmit (többek között ettől is olyan mocskos drága itt az építkezés, csóróbb trópusi országokban egy házba nem kerül ennyi anyag, nemhogy a kosz ellen védekezéshez):

És természetesen a liftet is becsomagolták:

egészen nagy gondot fordítva a kezelőszervek szabadon hagyására, gondosan leragasztgatva minden egyéb molekulát:

És akkor most elmondanám, hogy ez miért rettenetesen vicces. Azért, mert ez egy bérház, itt állandóan költözködnek az emberek, ha nem is minden hónapban, de azért 2-3 havonta biztosan, sőt. Éppen ezért a lift egyébként is masszívan le van fedve belülről szőnyegpadlóval, hogy ne legyen belőle gond, amikor a mindenfélét cipelik a hórukkemberek. Meg az anyukák, akik szemrebbenés nélkül beszállnak a biciklivel a liftbe. Na ezt sikerült lepévécéburkolni.

Leave a Reply