Poénkodunk sokat azon, hogy a japánok milyen tehetetlenek egymagukban, meg még a bizottságszervezéshez is bizottságot szerveznek, de az a helyzet, hogy ha sokan vannak együtt, teljesen értelmes dolgok is az eszükbe jutnak. Például ilyenek:
Igen, ez se több, se kevesebb, mint egy reggeli buszsáv. (Szó szerint buszok és kétkerekűek.) A legnagyobb dugóban. Utána semmi értelme, mert aki dolgozni ment, az már odaért, aki meg fél kilenc után buszozik, az úgyis vénasszony, ráér, induljon el korábban.
(Kis magyarázat a fenti, előítéletekkel telinek tűnő mondathoz: Japánban, mármint a nagyvárosokban a buszokon elsősorban tényleg a vénemberek utaznak, mert a vasúthoz és főleg a metróhoz rengeteget kell lépcsőzni, a buszok meg direkt alacsonyak nekik. Cserébe aztán a buszok be is ragadnak a dugókba, de ők ráérnek, aki meg siet, vonatozik. És bár ez így azért erős általánosítás, de egyáltalán nem nélkülöz minden alapot.)
Ilyet láttam Berlinben is. Bár ott egész sávokat változtatnak meg. Reggel három sáv be, kettő ki, este fordítva.