Vendégposzt:
A jegesmedve alapvetően magányos állat. Ül a jégtábla közepén, köpködi a halszálkákat és jégvirágot tervez a háromdés jégvirágtervezőben. Néha kicsit morog a szélviharra, de aztán elszopogat egy-két fókát és megint jó neki.
Tartsuk ezt szem előtt, ha együtt szeretnénk lakni vele.
E sorok írója — ha jegesmedveszakértőnek nem is mondhatja magát — elég komoly etológiai kutatásokat folytatott e tárgyban, és most megpróbálja összefoglalni tapasztalatait.
Nos, ahogy tévéshoposok és multilevel-csodaszerárusok fogalmaznának, “Hat egyszerű szabály a wertherek élettartamának növelésére”:
1) Ne üvölts. Mondom ne üvölts. NE ÜVÖLTS, MÍG SZÉPEN MONDOM!
Ha képtelen vagy megtanulni, előbb-utóbb kifújja a testüregeidet purhabbal.
2) Óvatosan egyél bele a kajájába.
A jegesmedve szívesen megetet téged. De ha megeszed az utolsó falatot a tányérjáról, jaj neked. Ha üresre eszed a hűtőszekrényét, végrendelkezz. Egyél a heringkészletéből, de hozz helyette mást. Ő nem az a jószág, aki megszámolja, hány hal maradt, de ha benyit az ajtón és üres a polc, a jégkockatartóban végzed — 2×2 centis darabokban.
3) Ne kérdezz nyilvánvaló dolgokat. Pláne ne többször ugyanazt.
Ha tudod, csináld meg. Ha nem tudod, nézz utána. Ha gyógypedagógus szeretett volna lenni, nem ragadozónak tanult volna.
4) NE meséld el, milyen jó fej vagy. NE meséld el, milyen okos vagy. Egyáltalán: NE neki meséld azokat a dolgokat, amikkel a saját kisebbségi komplexusodat szeretnéd kezelgetni.
Nézni ugyan fog rád, de nem fel.
5) A jegesmedve segít, ha értelmét látja.
Lenyújtja neked a létrát a gödörbe, de elvárja, hogy felmássz rajta. A medve megvetését vonja azonban maga után a gödör alján sírdogálás, a létra alakjának és színének reklamálása, a létra zálogba csapása. A medve megvetését kézigránáttal jelzi.
6) Ne panaszkodj.
Átúszta az óceánt. Nem fogja türelmesen hallgatni, hogy hideg a fürdővíz.
Záradék:
Kedves Olvasó, most talán aggódva töprengsz azon, te is werther vagy-e. A válasz ez esetben IGEN! :-)
Mintha talán mondhatni valami esetleg vélhetően felbosszantott téged. :D
Kedves Jyrkki,
ez már a terápiás rész :-)
Jó, kérdés, hanyadik? ;)
A vihar előtti utolsó :-)
Van nekem egy volt földim (jókora föld, szóval még látásból se ismerjük egymást), az ki szokta rajzolni magából az ilyeneket. Így én most magamban el is tudom képzelni, milyen jó Wertheres rajzokat lehet okulásul csinálni. És azt már jelezte Kuma-sama, hogy Werther nem olvas, rajzos tanácsadás kellene. :)
http://napirajz.hu/archives/2010/04/07/KERTEM_MELLETT/
Én ismerem, Jegesmedve úr nagy kedvence pedig ez:
http://napirajz.hu/archives/2007/01/18/ENYHEN_LEJT/
Nekem meg ez volt az első kedvenc, csak most ennyi év után már a másik oldalról is lassan nekem szól. :)
http://napirajz.hu/archives/2006/10/02/1860571/
Majd azt figyeld, mi milyen véget érünk itt ezzel a cseteléssel. XD
No de azért, ha a gödörben kötelet kapok, azért hiányolhatom róla a fokokat, nem? Ja, hogy nem felmászni, hanem a nyakam köré kaptam?…
Oh végem. Werther lettem.
Na, de Benoe, az öreg HIX-es, miért akarna létrát tekerni a nyaka köré? :) Egyrészt szerintem nagyon kellemetlen meló, bár sose próbáltam még, másrészt Medve úrral kapcsolatban határozottan nem kötélről írtak, de még csak nem is kötéllétráról. Sőt, olyan finomságokra is odafigyelt titkos ügynöke rajongója, hogy “lenyújtja a létrát”. Nem leb*ssza, ahogy én tenném, hanem lenyújtja. :D
És mindezt én teljesen önként írom. Legfeljebb két-három ebédmeghívással tartozom neki. :D
Köcsög WordPress a cikk írójának küldi az értesítést a kommentekről (egyébként logikus módon), nem NEKEM, úgyhogy majdnem lemaradtam az első olyan cikkről, amelyikhez végre lett sok hozzászólás. És ráadásul még a cikket se én írtam… :-)
Werther egyébként – állítólag – hetedikén elköltözik, én ötödikéig vidéken vagyok (lejöttem megint felszolgálni, ezúttal robogóval kétszázhúsz kilométert, nem, nem vagyok normális és igen, meg fogom írni), úgyhogy már csak két nap… :-)
Nah akkor Jegesmedvére fel!
http://www.wainwright.army.mil/Safety/ice%20bear%20fall.jpg