Japán nyelvkönyv reklámokból

Rengeteg hirdetést meg reklámlevelet dobálnak be a postaládámba és nem igazán lehet velük mit kezdeni. Ugyanakkor nagy részük nagyon jó minőségben nyomtatott anyag, és egy ideje már el-elrakosgattam közülük párat, azon tűnődve, hogy úgyis mindig az a baj a japántankönyvekkel, hogy nem elég életszerűek. Hát mi életszerűbb, mint egy, a postaládámba bedobott reklám? És egy csomó hasznos szó van rajta. Nyilván önmagában egy ilyen nem áll meg tankönyvnek, de vajon jól gondolom-e, hogy más, “szabályosabb” kurzusok mellé igenis érdekes és hasznos tudna-e lenni ilyen kiegészítő anyag?

Tennék itt most egy próbát, egyelőre csak kicsiben, bár éppen nem postaládás, hanem a korábban említett síelésből elhozott kis sítérképes papírral. Ez itt e:

grandee-hatoriko-map-2

Igazából én sem vagyok benne biztos, hogy pontosan milyen szintre kéne belőni ezt a “kurzust”, de mondjuk feltételezve, hogy a legtöbben kicsit már tudnak japánul, de nagyon még nem, egyelőre válogassunk könnyebb részeket. Itt van például mindjárt egy nagyon gyakran előforduló írásjegy, a 全, olvasata ぜん, azaz zen. Nem az a Zen, az így néz ki: 禅. Ez azt jelenti, hogy “minden”, meg összetételekben, hogy “az összes”, “az egész”. Erre mutatnék itt gyorsan két példát bal felülről:

zennichizenkoosu

Az első ugye a zen-nicsi, azaz “egész nap”, a második meg a zen-kószu, vagyis “az összes pálya”. (Egyébként az van felülre írva, hogy zennicsi-zenkószu kasszó, szeigen nasi, azaz egész nap, az összes pályán korlátozás nélkül lehet csúszkálni.)

A másik, igen hasznos és gyakran előforduló hármas a kezdő-közép-felső jelentésű 初・中・上 , azaz so-csú-dzsó. Itt az egyik leggyakoribb összetételében láthatjuk:

sho-chu-jokyu

初級 (sokjú): kezdő szint, 初級者 (sokjúsa):  kezdő (ember). Hasonlóan:中級 (csúkjú): közepes szint, 中級者 (csúkjúsa): középhaladó (ember). 上級 (dzsókjú): felső szint, 上級者 (dzsókjúsa): haladó (ember).

Itt ehhez még a kószu szó párosul, vagyis hogy melyik csík milyen szintű pályát jelöl.

Lássuk a másik oldalát a papírnak:

grandee-hatoriko-map-1

Innen nézzük meg egyszer a bal felső, nyitvatartást jelző részt:

nyitvatartas

A baloldali felirat (冬季特別料金, tóki tokubecu rjókin) azt jelenti, hogy téli speciális díj. A tóki igazából csak egy puccosabb szó arra, hogy tél, az első írásjegy (fuju) önmagában már ezt jelenti, így együtt inkább írásban használt szó, mint “télidény”, “téli időszak”. Alatta nélkülözhetetlen szavak jönnek:

大人 (otona): felnőtt, 子供 (kodomo): gyerek. Az 1名 (icsimei) az emberek udvarias számolása, normál esetben ugye 1人 lenne, ami ugyan valóban olvasható icsinin-nek, de mégis inkább hitori. Írásban, vendéglőben és hasonló helyeken azonban a mei (név) szóval számolják az embereket, tehát amikor belép az ember a vendéglőbe, akkor úgy kérdezi a pincér, hogy Hányan méltóztatnak lenni, hogy Nanmei-szama deszu ka?

Az 円 (en) írásjegyről nyilván mindenki tudja, hogy a Japánban használt pénz kandzsi-ja, azt már kevesebben, hogy ez bizony en és nem yen. (Én sportot is űzök belőle, hogy magyar átiratban háromezer ent emlegessek.) Hogy egyáltalán hogyan lett yen a japán pénz neve? Hát úgy, hogy pont az ábrán látható esetben, az ezer jent úgy ejtik ki, hogy szen-en (az n külön szótag, nem pedig szenen), és az tényleg kicsit úgy hangzik, hogy szen-jen. De igazából nincs ott j, csak amennyire az ejtéshez muszáj. Na, Hepburn bácsi ezt hallotta félre.

Tulajdonképpen jó is, hogy ilyen kis papírt választottam, mert kezdem nagyon unni (macerás a sok dőlt betű, meg a billentyűzetek közti váltogatás), úgyhogy még egy rész jobb alulról:

plan

Ebből a következők érdekesek. Nyilván mindenki el tudja olvasni, hogy szukí (sí) meg szunobo (snowboard); ami vicces, hogy utána az jön, hogy onszen (melegvizes fürdő) puran. Ez a puran az angol plan, amit az angol olyasmi értelemben (is) használ, hogy előfizetés vagy csomag (pl. mobiltelefon, vagy internet), de a japánok nem ragadnak le ilyen szűk jelentésnél, ezt a remek szócskát nagyjából minden csomagban árult dologra szemrebbenés nélkül használják.
Alul a magyarázat: ippaku nisoku, azaz egy éjszaka és két étkezés, rifutoken cuki, vagyis liftjegy jár hozzá, taizaikikancsú (a tartózkodás ideje alatt) onszen hairihódai. A -hódai egy “amennyit csak bírsz” jelentésű képző (főnevet csinál az igéből), vagyis pl. tabehódai (svédasztal), nomihódai (annyit iszol, amennyi belédfér), katte ni jarihódai (csinálsz, amit akarsz, bár ez utóbbi kifejezés hölgyek társaságában erősen kerülendő, kivéve, ha ő mondja). Ja, és a hairihódai természetesen az “annyiszor mész bele [már ti. a fürdőbe], ahányszor csak akarsz”… még mielőtt valaki összekeverné az irehódai-jal (ugyanez a kandzsi, másik olvasat, csak ugye az a “beledugni”).
Na és akkor a legutolsó, kis árlista átismétlésnek, ez már tényleg egyszerű a fentiek ismeretében:
prices
Az alig olvasható rész ugye az icsimei rjókin (mind a két szó volt már, egy személy díja). A lista pedig ugye úgy néz ki, hogy jonmei-szama issicu, azaz 4 személy, 1 szoba, 10800 en. A többi hasonlóképpen.
——————
Mármost ez nyilván csak egy próba volt, de azt szeretném kérni, hogy kivételesen tessenek bátran kommentelni és véleményezni (túl nehéz, túl könnyű) és bátran megmutatni másoknak is. Kellő pozitív visszacsatolás esetén elgondolkozom, hogy hogy lehetne ezt valami nagyobb mennyiségben űzni (másik blog, tankönyv stb.)
Előre is köszönöm.

4 thoughts on “Japán nyelvkönyv reklámokból

  1. Én még sose nem tanultam japánul, de ez úgy is érdekes volt. Viszont szerintem kezdhetnéd kicsit visszább…. mi van, ha van egy szótáram (szótárgépem) és meg szeretnék benne találni valamit? Teljesen reménytelen? Gondolj rám úgy, mint az egységnyi hülye utazóra.

  2. Tetszik a poszt, szerintem nem rossz ötlet reklámokból (is!) tanulni egy nyelvet, vagy a már meglévő ilyen-olyan szintű tudást színesíteni általuk. A reklámok, prospektusok általában egyszerű, könnyen érthető nyelvezetűek, a témájuk is nagyon könnyen kitalálható még hiányos tudás esetén is, nagyon sok köznyelvi szófordulattal, amelyek a nyelvkönyvekben nemigen szerepelnek. Mostanában rengeteg német reklámot nézek, mert nagyon jó szókincsbővítő!!

    (Mondjuk mindezek ellenére magyarul tanuló ismerőseimnek nem tudnám jó szívvel javasolni magyar reklámok olvasását, nézését)

    Jó volt látni, hogy bár aránylag régen foglalkoztam a japánnal, még mindig ki tudtam ennek a szövegének kábé a felét, kétharmadát magamtól is sillabizálni, de még klasszabb volt, hogy a többi rész meg ide van írva. :-)

  3. Egyszer belevágtam én is egy hasonlóba, hátha így lenne értelme a postaládába begyömöszölt hatszáz tonna papírnak.

    A “fordítsunk le minden szót” elvét követtem, ami hiba volt – egy A5-ös, kétoldalas hirdetéssel kezdtem, azután a háromszázadik szó után feladtam.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.