Omiya

Még csütörtökön megérkezett a Rita, kilenc hónapra jött, egyébként helyileg ugyanoda, ahol mi laktunk, az urawai Nyelvi Intézetbe. Felhívtam, hogy találkozzunk, különben is otthagytam neki egy csomó cuccot, amit a Hidasi tanárnő hagyományozott rá, meg egy csomó cuccot, ami az enyém volt, csak nem akartam megsétáltatni Matsumotóba.
Persze, csak délután ért rá, addig – okosabb híján –, elmentem Omiyába, ami még Urawa fölött van, nem sokkal, és jó alaposan körbemászkáltam. Találtam kendóboltot is, de nagyon vacak minőségű ruhákat árultak nagyon drágán, így végül aztán nem vettem semmit. Akadt viszont egy aranyos pici papírpolt, ahol bevásároltam ecset-töltőtollakból, a néni nagyon aranyos volt, és mivel sokat vásároltam, még kaptam kedvezményt is.
Rita fáradt volt, a vendéglő pedig, amit meg akartam mutatni, már zárva, úgyhogy viszonylag rövidre fogtuk a találkozót. Megmutattam neki az állomás környékét – még sehol sem volt –, aztán elég hamar haza is mentem.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.