Gofukuji

Felmentünk a környező hegyek egyikére, egy Gofukuji nevű templomhoz. Jócskán az erdő belsejében van a templom; a nevét onnan kapta, hogy állítólag valami zarándokok sokkal messzebb igyekeztek, de ezen a helyen az ökrök felmondták a szolgálatot, és le kellett ölni őket. Nagyon szép a templom is (érdekes, hogy nem is olyan könnyű megunni őket), és méxebb a kilátás, vissza a városra.
Érkezett előző nap valami hirdetés az egyik helyi Keravill-tól (Kojima Denki), hogy szenzációs leárazások vannak. Kinéztem egy hot plate-et (villanyos úton melegített vaslap, sokféle japán étel készül rajta, közte a két kedvencem, az okonomi-yaki, meg a yakisoba), és nem akartuk elhinni, milyen olcsó. Végül is elvittek oda, meg is vettük, és ebédre mindjárt ki is próbáltuk, sőt, olyan jól sikerült, hogy vacsorára is.
Délután még mentem egy nagy kört a városban, kipipálva azokat a nevezetességeket, amelyek hiányoztak. Van egy nagyon régi középiskola Matsumotóban, egészen precízen a legrégebbi lenne, csak 1965-ben egyszerűen átrakták pár száz méterrel arrébb, mert a folyó folyton kiáradt. Azóta persze, a folyó a Showa Denkónak (a helyi villamos művek) köszönhetően majdnem kiszáradt, de most már nem viszik vissza.
Itt sikerült először ingyen bemennem egy múzeumba: a professzor úrék nem akarták elhinni, hogy ilyet lehet. Nem volt nyilvánvaló, de később is sikerült, az újságíróigazolvány tényleg működik, csak udvariasnak kell lenni. Szóval a középiskola most, mint múzeum funkcionál, tényleg érdekes, hogyan tanultak száz évvel ezelőtt szegény japán gyerekek. Hát, volt mit tanulniuk.
Maga az iskola elég gyenge anyagokból épült, vályog, meg papír például a padlás alja, ezért szigorúan tilos volt felmászni oda a gyerekeknek. Természetesen annál inkább felmásztak, és persze, leestek – helyre kis tábla mutatja, eddig hányan.
Este, vacsoránál jót mosolyogtam: először kicsit tamáskodva nézték, milyen bolond vagyok, hogy kimonó helyett meleg vaslapokat viszek haza ajándékba, de aztán a harmadik sör után (ez nagyon soknak számít, a japánokból jórészt hiányzik egy, az alkohol lebontása során igen hasznos enzim, az acetaldehid-dehidrogenáz), amikor tényleg degeszre ettük magunkat teppan-yakival (vaslapon sült mindenféle), meg yakisobával (sült spagetti, főleg káposztával), akkor belátták, hogy ez egy tényleg hasznos dolog, sőt, már azon kezdtek morfondírozni, hogy az övéket is le kellene cserélni (az én vaslapom nagyobb).

Leave a Reply