Végre megint egy jobban sikerült nap: nem kevés szívás árán sikerült beüzemelnem egy Asterisk nevű IP-telefonközpontszoftvert (ilyet azért másnak is sikerült), illetve sikerült megoldani, hogy végre csak a pici gépet hurcoljam, de rém titkosan rácsatlakozzak az otthonhagyott masinára. Az eredmény itt látható:
Na, akkor egy kis magyarázat a káoszhoz. Jobboldalt, a karóra melletti kék gép az új kicsi noteszgép, de egyáltalán nem játék, mert ő hajtja meg a mellette látható nagy monitort is. A kicsi monitoron éppen a polcon a fenekét mutogató Linux- (Asterisk-) telefonszerver képernyője látható (a kép készültekor még erősen szopóágon voltam), míg a nagyobbikon a Csófuban hagyott gépem, távoli asztalként (egész pontosan teljes képernyős VNC), merő erődemonstrációként Adobe InDesign rajta.
A baloldali noteszgép a másik “telefonszerver”, azon egy windowsos (3CX) VoIP-szerverszoftver fut (meg egyéb szerverszoftverek demónak), azt csak közelebb húztam, hogy dicsekedhessem. És persze mivel az én ujjaimat nem ezekhez a gépekhez tervezték, ott egy méretes billentyűzet. A japán vasbútorzat előnyeiről már értekeztem, otthon drága pénzen raktárba veszi meg a Dexion polcrendszert az ember, itt együtt él vele, viszont cserébe például a switchek meg a hosszabbítók is úgy készülnek, hogy mágneses mind (a hosszabbító pont nem látszik a monitor mögött, de a két switch jobboldalt felül igen, fel van csapva az állványra).
Az asztalon meg a polcon hevernek még különféle olcsó mikrofonok és USB-s hangszórók (szegény ember konferenciarendszere), de az eredmény egyébként mostanra egész meggyőző. Estére már kódszámos konferenciahívást is csináltam, meg egy másik számot, amit ha felhív az ember, akkor bemondja, hogy hányan konferenciáznak éppen.
Este még jól elmentem közfürdőbe is, és általában is, kellemes, pörgős nap volt.
Mostanában nem túl sok nap volt ilyen. És valami ijesztő korrelációt mutatnak azokkal a napokkal, amikor bevettem reggel a Reductil nevű, állítólag (és gyakorlatilag is) az éhségérzetet csökkentő tablettákból. A gyógyszer a szerotonin és a norepinefrin nevű neurotranszmitterek felszívódását gátolja, ami szóról-szóra megegyezik egy bizonyos típusú antidepresszáns-család (TCA) működésével. Bár esküsznek rá, hogy ez nem az (még ha annak is készült), és hogy állatkísérletek során nem sikerült az antidepresszáns-hatást kimutatni, nekem erős gyanúm, hogy – hozzám hasonló – medvéken nem teszteltek.
Viszont én nem tablettáktól akarok jókedvű lenni.
Az jó, Asterisk engem is sz**atott egy keveset. :)
A hatás nem csak annyi, hogy csökkenti az éhségérzetet, hanem még az “energiafogyasztást” is hangolja. Való igaz, felpöröghetsz tőle, de csak azért, mert fokozza a szimpatikus idegrendszer aktivitását (több noradrenalin és dopamin marad a szinaptikus résekben :-) ) amely egyben a módosított energiafogyasztás alapja. Ne tessen megijedni, még nem tetszett a Xanax society tevékeny tagjává válni. :-)
Erről a képről nekem az rémlett fel, hogy 16-17 (20? 20!) évvel ezelőtt, amikor először Sabolcnál jártam, akkor pont ugyanígy nézett ki az asztala. Kibonott számítógép, drótok, alkatrészek látszólagos, bár valójában működőképes összevisszaságban. Ha ott és akkor az nem egy Enterprise számítógép lett volna meg egy vagy két floppy olvasó, akkor azt gondolnám, hogy azóta se rakott rendet.