Tájfun után

A tájfun kicsit kevésbé ismert jellegzetessége, hogy ha túlélte az ember, másnap gyönyörű az ég, egyetlen felhő sincs, hiszen a szél mindet elfújta/kizuhogták magukat:

Egyébként mindenki meg van dicsérve, nem idegesítettetek halálra az aggódással, nem is volt miért. Miután az asszony kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig biztonságos helyre költözzünk, normális házba ÉS azért a tájfun legközepe eléggé elkerülte Tokió belső részét (én annyira nem lakom messze Shinjukutól, Nakano nem is szerepelt a kitelepítésre javasolt részek listájában), itt gyakorlatilag nem volt több borzalmasan sok esőnél és néhány nagyon erős szélrohamnál. Az igazság, hogy a jelentős részét át is aludtam, a fészbúkon meg finnyogott egy pár idióta, hogy most akkor ezért kellett ennyire rákészülni?

Másutt persze csúnya dolgokat művelt a vihar, négyen meg is haltak, több százezer ember maradt villany nélkül, de főleg a hirtelen nagyon sok vízből volt a több probléma, nem a szél pusztított mindenfelé – itt azért van már némi gyakorlat ebben, aki tudta, hogy gyufaszálakból épült a háza és/vagy úgyis elönti a víz, az elmehetett válságközpontokba. Plusz nagyjából mindent le is állítottak szombatra (nem nyitott ki például a Tokyo Disneyland, dögvész, kárhozat).

Ami nekem érdekes volt, hogy kicsit próbáltam többet nézni a Facebook-ot (értsd: a gyakorlatilag semennyi helyett 3-4-szer), de nagyon furcsa volt látni, hogy hergelik egymást az expatok, meg hogy pánikol előre az ifjú Werther, aki még nem látott ilyet és posztol harmincat… szó se róla, jobb félni, mint megijedni, én persze megint nagyon ellazáztam (konkrétan semennyire nem készültem fel pluszban, otthon úgyis mindig van több napra elég pemmikán, a ház nagyon erős és a belső udvar felé néz a lakás, plusz alapból több szerszámom van, mint a legtöbb japánnak), de nem vagyok benne biztos, hogy ez így jó. Illetve hát értem én, hogy fontos eszköz a közösségi háló a távoli szeretettekkel való kapcsolattartásban, de most (is) nagyon látszott élőben, hogy mennyire elnyomódik a zajban az értelmes szó, mennyivel hangosabbak a buták/okoskodók. Ha valaki akar egy konkrét példát, tessék: oltották az emberek egymást, hogy kell leragasztani az ablakokat szalaggal. Na, ez így baromság, ahogy van, a nagyon kevés dolog egyike, amit nem lehet megoldani duct tape-pel, az a hurrikán elleni védekezés. (Ha nem tetszenének érteni: lehet, hogy segít elkerülni, hogy kis üvexilánkok repkedjenek százhússzal, viszont abban is segít, hogy nagy üvexilánkok repkedjenek százhússzal, ami kicsit kevésbé előnyös. Amire gondolni tetszenek, az az ablak bedeszkázása.) Nem baj, az emberek kifosztották az üzleteket, ahogy azt kell.

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.