Í Bukku Ekuszpó (és Rakuten Kobo touch)

(Ez a cikk az ekonyvolvaso.blog.hu-ra készült.)

Addig sikerült csúszni az írással, hogy közben megjelent a Kobo touch Japánban, úgyhogy arról is lesz kis ízelítő.

Július 4-6. között rendezték Tokióban a 16th E-Book Expo Tokyo nevű kiállítást, a Tokyo Big Sight nevű vásár-/konferenciaközpontban. A „16th” persze csalás, nem voltak ezek sehol pár éve még, valami szakkonferenciát neveztek át, és így mindjárt tizensoknál indulhattak.

A Big Sight (biggu szaito, ha valaki japánul szeretné kiejteni) tényleg elég nagy (ez csak a konferenciatermek, van egy keleti és egy nyugati része, sok csarnokkal):

ennyitől nem telik meg, úgyhogy egyidőben rendezték meg a 19. Nemzetközi Könyvfesztivált meg vagy öt másik vásárt, amelyek közül én ecsettollakból kifolyólag az irodaszeresre

voltam meghíva, mint VIP, és akkor már megígértem Dworkyllnak, hogy megpróbálok tudósítani. (Annyira azért ne tessenek irigyelni, ezek elvileg szakmai vásárok, durván minden ötödik látogató VIP volt.) De okosak ezek a japánok, az egyik vásárra belépővel a többire is be lehet menni (mit be lehet, 2-3 egy légtérben van), úgyhogy amikor azt mondom (itt a kottából e), hogy 3 nap alatt 80 ezer látogatója volt a 2012-es íbukkuekuszpónak, akkor tessék egy csipet sóval együtt értelmezni az adatot.

Szemben az ápiszossal, a könyvvásáron tilos volt fényképezni, úgyhogy jobb híján tessenek megnézni az Euronews rövid filmbeszámolóját. És még egy kép, hogy hogy néz itt ki egy kávéautomata:

Benyomások, számok röviden

A még mindig elsősorban a papír alapú kiadásra koncentráló japán kiadói-terjesztői piac hagyományosan iszonyatosan merev, még csak most kezdenek recsegni az eresztékei, de talán idén először látványosan. Az E-book Expónál az eggyel alatta helyet foglaló, évről-évre látványosan összébb menő hagyományos könyvvásár csak azért volt még mindig nagyobb, mert csináltak egy Creators’ Expo nevű tömeges író-olvasó találkozót is.

Tényleg. Úgy tessenek elképzelni, hogy egy mocsok nagy csarnokban (egy részében) felsorakoztattak olyan 400(!) írót, így frankón kisszék, asztal, tíz író egymás mellett stokedlin, ebből negyven sor, és akkor lehetett velük beszélgetni. Itt meg lehet nézni, jobbra a sok kicsi az írók. Nem tűntek nagyon boldognak. Eggyel, egy Naitó Mika nevű nénivel (naná, hogy Micah Naitoh van a névjegykártyájára írva) én is beszélgettem, saját bevallása szerint ő volt a mobiltelefonra „legtöbbet letöltött” szerző tavaly, nagyon aranyos, de hát ezek a „telefonregények” elég furcsák ám, az olvasótábor egy része rendes könyvet alig látott, könnyű, kis részletekben fogyasztható mondatokból kell megírni, és hát „nem nagyon használhatok nehéz kandzsikat”.

Na de vissza az íbúkokhoz. Több mint 150 kiállító – kétszer annyi, mint tavaly –, irtózatos tömeg, hőség, nyüzsgés, csinos hosztesszlánkák, színes masinák és érdekes programok százai, szóval elvileg óriási siker… de hogy egy kicsit jobban értsük a történteket, muszáj visszatekintenünk az időben.

Kis japán e-book történelem

A japán e-book piaccal ismerkedéshez nem árt tisztában lenni az itteni nyomtatott könyvpiac néhány jellemzőjével. Az egyik, hogy a puhakötésű könyvek sokkal kisebbek, A/6 (kb. képeslap) méretűek. Ez a bunko nevű – a réges-régi Olcsó Könyvtár sorozatra emlékeztető – formátum egészen jól kezelhető a zsúfolt vonatokon, bár a kicsit hosszabb regények mindjárt 2-3 kötetesek lesznek. De relatíve olcsók (a 2-3000 yenes keménykötéshez képest 600 yen körüli áron kaphatók), és mivel vásárláskor szinte kérés nélkül bekötik őket, nyugodtan lehet olvasgatni a húzósabb témákról is a vonaton.

Nem úgy a képregényekkel. Azt nyilván mindenki kívülről fújja, hogy itt borzalmas mennyiségű képregényt olvasnak az emberek (a felnőttek is), viszont ezek hagyományosan nem igazán jók a vonaton ingázáshoz, részben, mert a heti mangaújságok túl nagyok, vagy mert az igényesebb sorozatok túl sok kötetből állnak (és ugye sokkal gyorsabban fogynak az oldalak is).

Éppen ezért a japán e-book piac húzóerejét mindig is a képregények adták, még most is.

I.e. (értsd: iPhone előtt) azonban értelmes képernyőmérete sokáig csak a PC-knek volt (azok viszont itt sokkal kisebb szerepet játszanak a magánéletben), főleg szótárak meg regénygyűjtemények azért születtek, nekem is van pár ilyen CD-m 1999-ből, akkori olvasóprogrammal. 2004-ben jelent meg a Nintendo DS meg a Sony PSP, ezekre mindjárt lettek is bőséggel képregényszerű szoftverek (több-kevesebb interaktivitással, szóval ezeket nem szokás annyira képregénynek tekinteni, inkább date game-nek hívják őket, ha már úgyis a nagy része becsajozásról szól), de a mi GSM-telefonjainknak megfelelő japán telefonok, a 64 kbps sebességű i-mode rendszer és a kicsi képernyők egyszerre csak néhány tíz karaktert tudtak megjeleníteni, és bár születtek erre is anyagok bőven, eléggé kínszenvedés volt olvasni rajtuk.

2005 januárjában ettől még ugyan létrejött a Mobilebook.jp nevű társulás tizensok nagy könyvkiadó, az NTT DoCoMo, a SHARP és még néhány más cég részvételével, de az első néhány évben ez pont olyan cégközi gittegylet volt, mint amiből itt ezer más is van, remek alkalom, hogy összejöjjünk inni és megnyugtassuk egymást, hogy igazából ez a villanykönyv elenyésző marhaság a print piac mellett.

2007-2010

Merthogy eléggé az is volt. 2010-ben a teljes japán könyvpiac mintegy 1,95 billió jenre (akkori kb. 18,6 milliárd dollárra) rúgott, amiből az egész e-könyvesdi 65 milliárd jent (806 millió USD) tett ki, tehát még mindig csak kb. 3,3 százalékát a teljes piacnak. És ennek háromnegyede képregény volt. Pedig ekkorra már iPadet is lehetett kapni (ami egyébként az iPhone-nal együtt igen gyorsan és igen durván átrendezte az addig egyszerűen csak „Galápagos”-ként emlegetett, teljesen egyedi, nem GSM-kompatibilis, a beltenyészet minden jellemzőjével bíró japán mobilpiacot).

2011

Visszanézve a 2011-es összefoglalókat, a japán e-könyv piac láthatóan amőbázással volt elfoglalva: nyüzsgés, mozgás, e-book szemináriumok tömkelege éppen volt, csak a piac nem igazán haladt sehova. Mondjuk a 3,3% részesedés, a 6-800 millió dolláros piac évi 20% növekedéssel azért a semminél jóval több (elképzelem, hogy az otthoni e-könyvárusok hogy örülnének csak az arányos részének, tehát a tizenharmadának), csak éppen nem akaródzott bővülni az olvasói bázis, és a piac úgy nézett ki, mint az USA az Amazon Kindle előtt.

Vagyis nem volt egy (több) nagy forgalmazója a friss e-könyveknek, a vásárlók jellemzően az ilyen-olyan kütyük felhasználói közül kerültek ki, és a nagy könyvkereskedők nem igazán népszerűsítették az e-könyvek koncepcióját. Japánban sosem volt Kindle, amit bárki használni tud, és emiatt nem volt Kindle-forradalom sem. Különböző könyvolvasók jöttek-mentek, több-kevesebb sikerrel, 2011-ben a Sony Reader és a KDDI nevű mobilszolgáltató által forgalmazott biblio Leaf nevű olvasóknak volt említhető piaca. Amiket természetesen áradásként söpört el az iPadre, iPhone-ra és a különféle androidos eszközökre megjelenő tartalom – továbbra is elsősorban képregények.

Megjelent egy csomó online e-könyvesbolt, amelyeket a hagyományos könyvkereskedők, könyvkiadók, és érdekes módon, jónéhány esetben nyomdák üzemeltettek. Ezek közül azonban a nagyok is csak néhány tízezer címet tartalmaztak, még a 43 tagcégből álló Electronic Book Publishers Association of Japan boltjában sem volt összesen 20 ezer cím. Egyedül a Papyless nevű bolt lógott ki a közel 200 ezer címével, de hát annak meg a fele angol könyv volt, az amerikai Overdrive-val közreműködve.

Olvasni sem volt annyira egyszerű. Számítógépen olvasáshoz boltonként eltérő programra volt szükség; volt, amelyik csak Windowson működött, sőt, csak a .NET keretrendszer meghatározott verziójával, és simán előfordult, hogy ugyanaz a bolt kétféle olvasót kínált, egyet a képregényekhez, egyet meg a könyvekhez. Az iPad- és az iPhone-tulajdonosok kicsit jobban jártak, de ekkor még itt is boltonként külön olvasó volt – 2011-ben jött az Apple-pofon, hogy tessék egységesíteni őket.

Mindez persze eléggé hasonlít a magyar piacra, csak ugye azt kell látni, hogy egyszerűen a méretből fakadóan itt egy rétegkiadó rétegboltját el tudja/tudta tartani a piac, otthon meg nem annyira.

Áttörés előtt

Körülbelül hat olyan szereplő van, aki az Amazonhoz hasonló áttörést tudna elérni Japánban is.

A három külföldi közül a Google nincs jelen a japán e-könyvpiacon, és mivel a Google eBooks appok el sem érhetők iOS-re és Androidra Japánban, még csak kísérletezni sem könnyű velük egy itteni potenciális partnernek.

Az Amazontól természetesen lehet Kindlét rendelni Japánba (meglepően drágán), és könyveket vásárolni az amerikai webhelyen. Csakhogy az Amazon egyelőre nem enged japán nyelvű tartalmat a Kindlére(!), és ugyan három éve adott róla hírt a The Japan Times, hogy az Amazon „szorosan együttműködik a japán kiadókkal, hogy kölcsönösen előnyös megállapodásra jussanak”, egyelőre semmi híre, hogy ténylegesen sikerült volna. Májusban ugyan bejelentette Jeff Bezos, hogy idén be fogják jelenteni, hogy mikor lesz japán Kindle (szép csavar, ugye?), és már lement néhány reklám, hogy „jön a japán Kindle”… de hát legkorábban is 2012 vége lesz az, ha egyáltalán.

Az Apple-nél már van valamennyi japán tartalom, de elég súlyos korlátokkal a japán szövegek kezelését illetően.


A három japán szereplő közül a Yahoo! Japan – amelyik arányaiban sokkal jelentősebb pozíciót foglal el itt, kb. úgy lehet tekinteni, mint az eBay, a Google és a yahoo.com együttesét – nem úgy tűnik, hogy meg akarná váltani a világot.

A Sonynak nyugodtan ki lehetne osztani egy Hogy basszuk el a piaci vezető pozíciónkat díjat: évekig ők voltak az e-könyvolvasó gyártó, a boltjuk is istenes, de sose csinálták meg az olvasójukat mobil eszközökre (mint pl. az Amazon), és a készülékeik árát olyan szinten tartották, amihez legalábbis komoly elkötelezettség kell, és mindehhez kb. nulla marketing társult. Sovány vigasz, hogy ők lesznek a Pottermore technológiai partnere, de ha így folytatják, még egy terület, ahonnan kivonulhatnak.

A harmadik japán szereplő azonban úgy tűnik, meglépte. A Rakuten, amelyik többek közt a legnagyobb online áruházat üzemelteti Japánban (30 ezer kereskedő, 8 millió aktív vásárló), tavaly szőrőstül-bőröstül megvásárolta a Kobót, 315 millió dollárért, és tulajdonképpen egészen gyorsan lépett is. A mostani vásár legnagyobb durranása az volt, hogy előrendelhető a japán Kobo (touch), bőven a lélektani 10 ezer yenes határ alatti áron (7980-ért, azaz kb. 100 dollár), és július 19-én indul a szolgáltatás. Aligha kétséges, hogy nagyobb lökést fognak gyakorolni a japán e-könyvpiacra a következő 12 hónapban, mint amit az iparágnak eddig 10 év alatt sikerült elérnie… de erről lejjebb részletesebben.

Formátumháború

A japán nyomtatott szövegekben kínai írásjegyek, japán szótagjelek és latin (görög, cirill stb.) betűk kevered(het)nek. Japán nyelvű szövegrészben nincs szóköz, az irodalmi szövegeknél és újságcikkeknél a mai napig népszerű a függőlegesen, jobbról balra írt formátum (egyébként az általunk megszokott vízszintes is teljesen hétköznapi, főleg szakszövegekben), és mindennapos, elvárt funkció az ún. „ruby” vagy furigana, a Wordben Phonetic Guide néven megtalálható segédjelek a bonyolultabb nevek, kínai írásjegyek, ritkább/speciális olvasatok megadásához.

A megszokott nyomdai minőségű, japán nyelvű elektronikus szöveg előállítására a latinbetűs világban elterjedt formátumok elégtelenek, csak kisebb-nagyobb áldozatok árán használhatók. Kényszerűségből ezért Japánban „belterjes” szabványok terjedtek el: nemcsak a használt források, hanem a vásárban feltett kérdésekre kapott válaszok szerint is a mai napig a legelterjedtebb formátum a Voyager Japan dotBook nevű bináris formátuma, illetve a Sharptól származó, XML alapú XMDF. Az előbbi használata licencdíjas, és egyik sem teljesen nyílt szabvány.

Nagyon sok cég – a Voyager Japan, Sharp, Sony, Toppan, az Apple és még sokan mások – dolgozott együtt az EPUB következő, EPUB3 nevű verzióján, amelyik elvileg problémamentesen kezeli a japán nyelvi elvárásokat is. Az idei vásár talán leglátványosabb eredménye, hogy a korábbi egyetlen Kobón kívül most már valóban sok cég – olvasóprogramokat és kiadói rendszereket fejlesztők egyaránt – támogatja az új formátumot.

DRM

Japánban egyelőre szinte minden e-könyv DRM-mel jelenik meg. (Mondjuk ez az az ország, ahol iszonyú lobbizás után is csak tavaly áprilisra verték keresztül a törvényt, hogy lehessen SIM-lock nélkül mobiltelefont vásárolni, előtte egyszerűen nem volt erre lehetőség.) Az érvek és ellenérvek ugyanazok a két oldalon, mint Magyarországon, csak itt sokkal erősebb a kiadók lobbija. Becsületükre legyen mondva, azért valamennyire próbálkoznak enyhíteni a fájdalmakat: négy vezető japán cég – a Sony, a Rakuten, a Panasonic és a Kinokuniya (óriási könyvesbolt-hálózat) már dolgozik az átjárhatóságon az e-könyvesboltjaik között. Ugyanakkor kicsi, de fontos nyert csata a DRM-ellenes tábor részéről, hogy a Pottermore webhelyen a Harry Potter e-könyvek DRM nélkül fognak megjelenni… de ezzel együtt, gyors változás itt nem várható (ha egyáltalán).

Ingyenes tartalom természetesen létezik, a DRM-es könyvesboltokban is, illetve van egy Aozora Bunko („Kék Ég/Szabadtéri Könyvtár”) nevű, leginkább talán a Project Gutenberghez hasonló gyűjtemény, lejárt jogú, vagy a szerzők által ingyenesen rendelkezésre bocsátott könyvekkel.

Árképzés

Az egész világon folyamatosan izzó kérdés az árazásé is. A kiadók fix árakat szeretnének, a terjesztők meg szabadságot a kedvezmények osztogatásában. Japánban a kiadók még mindig elsősorban a nyomtatott kiadásra koncentrálnak, és mivel az ő kezükben összpontosul a hatalom – szemben mondjuk Magyarországgal –, ők diktálják az e-kiadások árait is, nem sok jóra számíthat az a független terjesztő, aki háborúzni próbál ellenük (ez a fő valószínűsíthető oka annak is, hogy ennyit késik az Amazon japán megjelenése). Elég megnézni a sikerkönyvek árait a japán e-könyvesboltokban, szinte teljesen megegyeznek – mondjuk nem is lenne evidens feladat egy kiadónak levezényelni akár csak egy nyári akciót, huszon-harminc e-könyvesbolttal egyeztetve és átvezetve az árakat, hát még bármi bonyolultabbat (pl. napi árazás) – bár próbálkozások történtek.

Három kiadógóliát – a Shinchosha (Sincsósa), a Kodansha (Kódansa) és a Gakken, igen, ezek embertelen nagy cégek, a Gakkennél jártam, saját toronyházuk van – tavaly bejelentette, hogy a nyomtatott könyv árának 70-80 százalékában fogják megállapítani az e-könyvek árát, és várhatóan a többi nagy kiadó is követi a példájukat. Közben persze mindenki árgus szemekkel figyeli az egyéb (zene-, játék-) piacok példáját, hátha akad jó ötlet, hogyan lehetne a vásárlók zsebében lévő pénzt úgy elosztani, hogy neki több jusson belőle. A játékpiacon már sokan felismerték, hogy az egyszer pénzért letöltött játék helyett sokkal nagyobbat lehet kaszálni egy ingyenes játékkal és játékon belüli vásárlással – és valahol még igazságos is, hiszen az fizet többet, aki többet játszik vagy fontosabb neki a játék. Egy e-könyv első két fejezetét ingyen letölthetővé tenni viszont még nem számít új árképzési modellnek.

Rakuten Kobo touch

Közben itt megjelent tegnapelőtt a Kobo touch, gyorsan vettem is egyet, úgyhogy egy rövid bemutató.

Nekem Kindle 3 van lassan második éve, Kindle és Kobo touchot még egyáltalán nem, és más olvasókat is csak boltban/vásárokon láttam, tessenek a kommentekben kiigazítani.

Tehát a masina elvileg majdnem ugyanaz, mint amit eddig Kobo touch néven kapni lehetett (valaki azt állítja, hogy lassabb a processzora, mint a globál változaté), csak frissített szoftverrel és japán, rakutenes könyvesbolttal.

Nekem 2,5 szempontom volt a vásárlásnál, ha azok hiányoznak, akkor nem vettem volna, de úgy tűnik, megoldották:

  • legyen benne japán szótár az olvasáshoz;
  • lehessen hibátlanul olvasni angol/magyar könyveket; és
  • ha egy mód van rá, lehessen átállítani a menüt japánról valami másra (nem miattam, ha kölcsön vagy el akarom adni).

Ezekkel semmi gond.

A Kobo szoftverének egy módosított változatát töltetik le az emberrel (de kipróbáltam, felmegy rá a „nemzetközi” változat is, csak nem működik a Newsstand opció). Nekem kicsit szoknom kellett a kezelést (annyira megszoktam már a K3-at), de tulajdonképpen teljesen használható, csak tényleg érezni, hogy lassú. Viszont cserébe állítható, hogy hány képernyőváltás után törölje teljesen a képernyőt, így töredékére csökkenthető a fekete felvillanás, minimális minőségromlás mellett. A készülék jópofa színekben kapható (én a kék hátuljút vettem), a K3-hoz képest könnyű (bár a Kindle touchnál állítólag nehezebb), és valóban, az ígéreteknek megfelelően hibátlanul látszanak rajta a megfelelően előkészített szövegek esetén mind az apró olvasatjelek, mind a függőleges írás.

Használat

Az olvasó a szokásos sokféle betűkészlettel érkezik, bár ezeknek csak töredékében található ő és ű betű; a japán íráshoz a Morisawa cég betűkészletei kerültek bele, egy Mincsó („talpas”) és egy Gothic („talpatlan”) japán betűkészlet. Nagyon szépek, bár találtam blogot, ahol már finnyognak, hogy miért a vékony (és nem a közepes) Mincsó változat került bele (nyilván kis méretben olvashatatlan lett volna, a legkisebb méretben így is az). Ha már finnyogás, állítólag az EPUB3-fájlokat a készülék valami speciális (.kepub.epub) fájlkiterjesztésről ismeri fel, nem a tartalmáról, így hiába érvényes EPUB3-tartalmú egy fájl, ettől még alapesetben EPUB2-ként (azaz vízszintesen, segédjelek nélkül) jelenik meg, így:

És ha már itt tartunk, érdekesség és új hír viszont, hogy az új KindleGen az EPUB3-ból konvertált japán fájlokat hibátlanul, függőlegesen, segédjelekkel jeleníti meg a Kindlén, tehát az Amazon is készül valamire.

A Kobo touch elsősorban EPUB és PDF fájlokat támogat; bár állítólag megbirkózik a védelem nélküli MOBI formátummal is, nekem egyáltalán nem sikerült rábeszélnem, hogy helyesen megjelenítse őket, három fájlt is egyoldalasnak látott.

A Kindle miatt nekem eddig nem volt dolgom EPUB fájlokkal, és tulajdonképpen furcsa is, hogy 17 lépésben lehet állítani a betűméretet. Egyrészt eleve túl sok (a Kindlén megjegyzi az ember, hogy alulról a harmadik, oszt hadd szóljon az összes könyv), másrészt betűtípustól függően nem esik jól ugyanaz a méret; ha én választok betűtípust, nem biztos, hogy minden karakter megjelenik; és végül ha a Default értéken hagyom a betűtípust, egész más méret jó a sokvonásos karakterekből álló japán szövegekhez (pláne a miniatűr segédjelekkel), mint a latinbetűs könyvekhez. De a kezdeti pár órás összecsiszolódás után egyáltalán nem olyan kényelmetlen a használat.

Az egyetlen érdemi probléma talán az, hogy míg EPUB2 módban (latinbetűs és japán szöveg esetében egyaránt) kényelmesen, a kottának megfelelően használható a szótár, addig EPUB3 módban valamiért borzalmasan nehézkes, segédjeles betűknél kvázi lehetetlen kijelölni a szöveget.

Kínálat

A kínálat kérdése egyelőre finoman szólva is érdekes. A Rakuten vezérigazgatója még a vásáron szerényen egy egymilliós kínálatot célzott meg, kizárólag EPUB3 formátumban, és azt nyilatkozta egy újságban, hogy az elmúlt hónapokban a kiadók 95 százalékával sikerült megegyezni.

Ehhez képest a gyakorlatban nyitáskor még láthatóan reszeltek a bolton, a user support állítólag eléggé esetleges (itt a japán simán felhívja őket, ha bekapcsolás után valami nem működik azonnal). És hát hiába látszik az, hogy mondjuk SF/fantasy kategóriában tegnap még 12 ezer, ma már 30 ezer cím található, de ebből tegnap már a harmadik, ma már az ötödik lapon a külföldi könyvek láthatók. Ez a negyedik 24 könyv, ami még éppen japán nyelvű:

Ez meg a következő oldal, már angolok:

Szóval egyelőre nincs az a nagy kínálat, csak külföldiül (ez Japánban nagyon nem jó pont). Telepítéskor néhány Aozora Bunko könyv (a Gendzsi regénye, meg Nacume Szószekitől a Macska vagyok stb.) letöltődik azért az olvasóra. Aranyos volt viszont látni a boltban, hogy jött idős bácsi és érdeklődött, hogy „hallotta, hogy van ez az e-könyv dolog, ez az?”

Próbaképpen vásároltam egy könyvet (Stieg Larsson: A tetovált lány), én mondjuk a PC-ről, nem az olvasóról, de tényleg három kattintás (ha már az embernek van rakutenes fiókja). Az ára (857 yen, kb. 2200 forint) kicsivel az egy kötet bunko könyv ára felett volt, de bőven a kettő alatt (bunko méretben az ilyen vastag könyv már két kötet).

Tekintve, hogy az olvasó hibátlanul használható egyáltalán nem japán módban is (angol menü, magyar könyvek), valamint hogy egy bő hét múlva utazom haza, ha valaki szeretne ilyet, most szóljon, de nagyon gyorsan… 7980 yen.

Sabolc

2 thoughts on “Í Bukku Ekuszpó (és Rakuten Kobo touch)

  1. Értem én, hogy XXL-es blogbejegyzés (másoknak a diplomamunkája nincs ennyi), de nagyon jó! Én is megilletődve olvastam, de mint az eInk technológia hódolója, mégis jeleznem kell, hogy örülök, hogy itt is és ennyit lehet olvasni a dologról. (Szerintem a blog közönségének jó része épp szabadságon, ez is lehet az ok.)

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.