Sportklub itt és ott

Az elmúlt héten a Lite Wellness Hegyvidék (a MOM Parkkal szemben) akciós egy hetét próbáltam ki – 2800 forintért egy hét korlátlan használat, nagyon korrekt megoldás arra, hogy az ember megismerje a lehetőségeket és ne kelljen zsákbamacskát vennie. Ha már úgyis egész héten ezen járt a fejem, az alábbiakban megpróbálnám összehasonlítani – amennyire csak lehet, objektíven -, hogy miben hasonlít és miben más itthon egy igen jó sportklub, mint Japánban. A kék sarokban tehát Lite Wellness (Hegyvidék és Újbuda, Magyarország), a piros sarokban Megaloss Fittness (Yokohama és Nagy-Tokió régió, Japán). Gyorsan lelőjük az első poént: a havi díj mind a két intézményben kb. ugyanannyi, durván 24 ezer forint.

A Megalosról írtam már… az első élmény egyébként hasonló, Japánban a beiratkozáskor szintén vannak “értékesítő” kollégák. Ami talán egy kicsit más, hogy ott nem nézik le az embert: itt arra a kérdésre, hogy mégis, mit szeretnék csinálni, próbáltam kicsit jópofizni, hogy hát főleg fogyni, meg az egy hét alatt megnéznék, amit csak lehet, de tudom, hogy mit nem szeretnék csinálni, eszetlen nagy súlyokat emelgetni (kell a francnak ennél több izom). Oké, lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, vagy bánom is én, magyarázzák el a kedves kommentelők, hogy miért is én voltam a hülye, de erre bevallom, nem azt a választ vártam, hogy “hát, látom, vannak még hiányosságok”. Kezdve attól, hogy én voltam idősebb jó tíz évvel, mint a szélszes kolléga, a service industry alapelvét mintha nem sikerült volna elsajátítani, ti. hogy én fizetek és ő a személyzet és épp elbűvölni próbál.

Vissza az objektivitáshoz. A Lite Wellness valami egészen riasztóan, bár lenyűgözően új és futurisztikus: tele van a legújabb Technogym-gépekkel, amik nemcsak, hogy LED-ekkel jelzik, hogy milyen gyorsan kéne nyomkodnom a mindent (kegyetlen), hanem valami USB-meghajtóhoz hasonlító micsodácskát is lehet beléjük dugdosni, hogy ne prosztó módon papírral kelljen körbesétálni a gépek közt, hogy “még 3 sorozat mell”. Kár, hogy ez plusz pénz. De a belépőkártya is rádiós, és mindenütt (tényleg, a bejáratnál, a terem bejáratánál és a szekrényeken is) érzékelők vannak. Nem tudom, más hogy van vele, engem halálra idegesített. Mi a bánatnak még egy kapu a terem előtt? Fent becsekkoltam már egyszer, nem? Plusz a kártyákat képtelenség normálisan elpakolni (például a szaunarészben), én nem akarok kártyatartós nyaklánccal se futni, se csíptetővel (hiába ajánlgatják), és ha véletlenül elveszteném, van egy roppant praktikus doboz az öltözőben, amelyikhez csak oda kell tartania a kedves megtalálónak, és már ki is írja, hogy melyik szekrényt nyitja. Viszont az egyetlen dologra, amire értelme lenne használni a kártyát, ti. hogy fizessen vele az ember lent a vitaminbárban, na arra nem lehet.

Összehasonlításképpen, Japánban vonalkódos tagsági kártya van, azt kell beledugni az öltözőszekrénybe, hogy ki lehessen venni belőle a kulcsot (motiváció, hogy az ember visszarakja a kulcsot), és a kulcsok pedig egy gumi karkötőn vannak, abba fordíthatók befele, gond nélkül lehet hordani akárhol, gépen, teremben, szaunában. Primitív, ámde tökéletes módszer. Érdekes módon a területszűkében lévő Japánban lehet nem drágán fix szekrényt bérelni (bár lehet, hogy itt is van, de se az árlistában nem láttam, se helyet).

A Megalosban is, a Lite-ban is két terem van csoportos foglalkozásokhoz, illetve egy terület (a Lite-ban terem) spinninghez, meg egy terület nyújtani/bemelegíteni. A squash-termek aránya 4:2 Mo. javára, viszont kegyetlenül fizetősek: Japánban ingyen van a squash, viszont csak 20 perceket lehet foglalni, nagyon csúcsidőn kívül kell menni, vagy partnerrel, ha az ember többet akar játszani. A Megalosban van viszont teniszpálya három, meg kicsi (25 méteres), de mégiscsak uszoda. A Lite gépei tényleg még modernebbek, ha lehet ilyet mondani (bár nem mind), rá is játszanak rendesen az “ultramodern” külsőre, de engem kicsit zavart, hogy a teremben hallható zene eléggé hangos és techno (vagy valami hasonló, szóval a spinningesek zenéje szűrődik ki csúnyán).

Ami látványos különbség viszont, az a klientúra. Japánban nem titkoltan az unatkozó háziasszonyoknak és nyugdíjasoknak szánják az ilyen helyeket, plusz oda hordják az iskolásokat is úszni, meg a termekben napközben van gyerekbalett, meg gyerekkarate, meg egy rahedli más foglalkozás. Gyakorlatilag minden percben van valamilyen foglalkozás a termekben. A Lite Wellness láthatólag felsőkategóriásra pozicionálta magát; nem is lenne ezzel baj, csak hát akkor felsőkategóriásan is kéne szolgáltatni. A Megalosban van három recepciós (oké, itt is), külön recepciós minden szinten (az uszodához, az edzőteremhez és a teniszpályákhoz), plusz minimum 4 coach folyamatosan kering a szinteken és bármikor lehet kérdezni tőlük. Plusz a teremben az oktatók. A Lite-ban mindenféle személyi edzőt, diétát és plusz szolgáltatást próbálnak eladni (óránként 6500 forint körül, Japánban ennél kevesebb pénzért az ország legjobb női squash-játékosával játszhatnak a vénasszonyok, a helyi coach meg csak 1500 yen óránként).

Végül is, amitől nagyon elment a kedvem az egésztől (mármint a Lite), az az öltöző és a wellness-rész. Japánban borzasztó egyszerű a szabály: cipőt le az öltöző előtt. Nekik ez teljesen természetes, logikus, és hihetetlenül egyszerű tisztán tartani az öltözőt. És persze óránként felsöprik, de igazából minek, mert úgysincs kosz. Magyarországon viszont cipős az öltöző, ettől kosz van… amit még éppen meg lehetne oldani sok takarítással, de a kölcsönözhető törölközők hullatják a szőrüket, és ettől furcsa kék kosszal van tele a zuhanyzó és a wellness-rész is. Ja, és mondtam már, hogy sokkal többet kéne takarítani? Például a WC-t?

A “wellness” rész hasonló (Japánban melegvizes medence van és csak egyféle szauna, a Lite-ban van négyféle, hideg, meleg, infra meg gőz, de nincs forró medence), bár Japánban nemek szerint szeparált (és nem kell bohóckodni szaunalepedőkkel, itthon koedukált. És valahogy olyan koszos érzés az egész, papucsot kéne hordani, de a franc se akar rohangálni akkora csomaggal napközben (bérelhető öltözőszekrény meg, mint írtam, nincs). Van Nivea tusfürdő a zuhanyzóban, de nem jön az istennek sem az adagolóból; Japánban nem pöffeszkednek adagolókkal, be van rakva két egyliteres nyomkodós flakon (tusfürdő meg sampon), amit a személyzet töltöget valami házi márkával (felénél üresebbnek még sosem láttam őket).

Összefoglalásképpen: a fentiekkel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a Lite Wellness rossz hely lenne: épp ellenkezőleg, az egyik legjobb, amit az országban láttam, és még az ára sem olyan ijesztő (dohányosok elfüstölnek ennyit egy hónapban, ennyit igazán áldozhat az egészségére az ember). Ami bosszantó, tényleg az, hogy miután láthatólag elköltenek százmilliókat a helyre, öt-hat aprósággal sikerül hazavágni az egész élményét. Miért nem járnak más országokba tanulmányútra, akik ilyet építenek?

One thought on “Sportklub itt és ott

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.