Shirokuma at your service

Hát megint felszolgálás lett a dologból, de idén már sokkal profibban ment, semmit nem ejtettem le, sokkal ritkábban vertem be a fejemet, és nem minden rendelésnél felejtettem el valamit, csak minden harmadiknál a szívószálakat. Ilyeneket szolgáltam fel, ni:

Kicsit talán csendesebb is volt a forgalom a tavalyinál (kifejezetten meg lett nekem tiltva, hogy kiálljak integetni az ablakba, tavaly beözönlött rá a fél múzeumfalu), meg a nem túl messzi Szuvában az 1200 éve hatévente egyszer tartott ünnepségsorozat zajlott, az Onbasira, amelynek nagyjából az a lényege, hogy cimbólikusan, meg néha ténylegesen is megújítsák a Szuvai Nagy Szentélyt (諏訪大社、Szuva Taisa). Ennek kapcsán japán férfiak részben büszkeségből, részben etil-alkoholtól felbátorodván a kivágott nagy marha rönkökön leszánkáznak a hegyoldalról, talán nem kell magyarázni, hogy a bikaviadal kevésbé veszélyes. Általában egy-egy ilyen alkalommal (a számtalan zúzódás, törés és egyebek mellett) egy ember szokott meghalni. Idén kettő.

De akárhogy is, csendesebb volt az élet, kevesebben jöttek skanzent nézni, hiába csináltak ünnepséget a helybéliek is:

Rajtam kívül besegített egy másik néni is, akinek Niigatában vannak rokonai, úgyhogy véletlenül megint volt nála szaszadango:

vagyis levélbe csomagolt dango, édes babpasztával töltött mocsi. A színe érdekes:

Kizárólag a kedves olvasók tudományos kíváncsiságának kielégítése érdekében (meg mert egyébként is megettem), készült egy fotó a zsákmányállatról elhalálozás közben is:

One thought on “Shirokuma at your service

  1. Eléggé hasonlít arra, amit nekem a macskám hoz néha ajándékba :-) (Igaz, ő nem csomagolja levélbe.)

    Finom volt?

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.