Sabolc in Japan

Archive for the ‘language’ Category

Engem mostanra nem sok minden tud meglepni a japán nyelv tekintetében, és ez alól a különféle hangutánzó szavak sem kivételek, amelyekben a japán nyelv legalább olyan gazdag, mint amilyen szegény fonémákban. Csüggedt egykedvűséggel veszem tudomásul, hogy japánul a béka úgy brekeg, hogy kero-kero, a zacskórázás hangja saka-saka, vagy ha éppen valaki népszerűbb példát keres, hát a forró vízben ide-oda húzgált vékony, fövő hús hangja sabu-sabu.

Ma viszont a főnöknek egy bemutató kapcsán sikerült úgy leírnia a titkosított hangcsatornát, hogy annyira titkos, hogy ha le is hallgatja valaki, hát nem hallatszik benne semmi más, csak gágápípí. Nem kis önuralmamba került, hogy megőrizzem a hidegvéremet…

Akkor most adnék egy kis ízelítőt abból, hogy mi van nekem humorérzék helyett, avagy ne menjünk nyelvésszel vacsorázni. Utolsó nap meghívtam mama-szant és a családot, és a fia alkoholmentes sört rendelt, mert még aznap vezetnie kell. Az egyik legújabb (állítólag már-már iható) alkoholmentes sör itt a Kirin FREE (japánul ugye furí), ez itt ni:

Ülünk az asztalnál, egyszer csak felkiáltottam, hogy de hát rájöttem, hogy ezt miért hívják FREE-nek…. hát mert “bíru no FURI“… (振り japánul valami olyasmit tesz többek között, hogy “úgy csinál, mintha”, jellemzően igékkel együtt használják, de egyébként nem helytelen főnév mögé tenni sem). Szóval hogy “olyan, mintha sör lenne”. És lehet, hogy még csak nem is tévedtem olyan nagyot…

Gondolkoztam, hogy írjak-e karácsonyos posztot, de nem igazán akaródzott, mert Japánban a karácsony nem tartozik a nagyobb ünnepek közé: december 24-26. munkanap, bár az utóbbi időben az áruházak minden alkalmat megragadnak arra, hogy noszogassák a népeket a még több vásárlásra.

Igen ám, de Japán is globalizálódik, a keresztényekből ugyan még mindig nincs sok, de vegyes házasságokból akad jó néhány, ahol sajátosan keverik az ünnepeket. Mi történik, ha a gyermek apja magyar? Hát, akkor bizony az alábbihoz hasonló levelet írja a Jézuskának:

(A neveket a személyiségi jogok védelmében kitöröltük. Jézuskáét nem.)

N-chan a levél túlnyomó részét hiraganával írta (szerinte “a Jézuska nem tudja elolvasni a nehéz kandzsikat”), de ha valakinek nehézséget okozna a kézírás kibogarászása, hát itt van:

イエズシュカへ

N-chanがいい子だったら、ラジオ（音楽がきける）をください。

できればブーツもほしいです。でもブーツは、ラジオのいいこレベルよりもっともっといいこでわなくては、もらえないのでわたしがラジオをもらういいこレベルをこえていればブーツとラジオをください！おねがいします。

N-chanのくつのサイズは22.0です。

N-chanとてもいいこにしています。

イエズシュカもN-chanがいいこにしているがよーく見ていてくださいね。

N-chan

(Hevenyészett és kicsit szándékosan tükörfordításban:

A Jézuskának

Ha N-chan jó gyerek lesz, legyen szíves rádiót adni (amivel zenét lehet hallgatni).

Ha lehet, csizmát is szeretnék. De a csizmához még a rádiónál is jobb gyereknek kell lenni… ha a rádiókapáshoz elégnél is jobb gyerek leszek, tessék csizmát is! Legyen szíves.

N-chan lába huszonkettes.

N-chan nagyon jól viselkedik ám.

A Jézuskának tessék nézni, hogy N-chan milyen jól viselkedik.)

Hát nem aranyos?

Mostanában kicsit elmaradtak a nyelvvel kapcsolatos bejegyzések. Itt egy érdekes apróság, amit szerintem nem meséltem még (legalábbis nem találom a nyomát sehol).

A japán nyelvben igazából nincsen egyes szám harmadik személyű felszólítás (se egyes szám első és a többes megfelelőik sem). Így aztán a Biblia fordításakor kicsit bajban is voltak a “Legyen világosság!” fordításával, és jobb híján a címben látható megoldás született (hikari yo, are). Mára, mivel ez a yo megszólításként kicsit archaikus, a friss fordításokban elhagyták és maradt a Hikari, are (tkp. “Legyél, világosság!”)…

Többen panaszkodtak, hogy könyvből még csak-csak meg tudnának tanulni sokmindent, szavakat, nyelvtant, de a legjobban az hiányzik, hogy valódi japán szöveget hallgathassanak, és a kiejtést gyakorolhassák.

Nyilván mindenkinek megvan a saját jó kis módszere, nekem – amíg nem tudtam sűrűn anyanyelviekkel beszélgetni – az angol és japán nyelvnél is rengeteget segített az éneklés. Ugyanis lehet akármennyire okos meg ügyes valaki, a kiejtést a tényleges kiejtésen kívül máshogy nem nagyon lehet gyakorolni, és összesen annyit lehet rajta javítani, hogy akkor már ne legyen olyan irtózatosan unalmas, mint a régi nyelvórák ismételgetős gyakorlatai. Énekelni viszont lehet a fürdőszobában, az erdőben, motoron… igazából a postán sorbanállva is lehet, csak ott kevésbé praktikus.

Megmutatnék akkor egy rettentő egyszerű dalt, kíváncsi vagyok, hogy tetszik. Gyermekdal, szóval lehet, hogy páran fintorognak majd, hogy túl egyszerű (nekik keresünk majd japán rap-et), de Japánban szinte mindenki ismeri és rettenetesen fülbemászó. Az a címe, hogy Inu no o-mawari-san, azaz Kutya rendőr úr, és kicsit utánaolvastam, hogy na ez vajon milyen rajzfilmből származik, de nem. Egy Ónaka Megumi (大中恩) nevű bácsi írta (nem lány, nem a szokásos 恵 a nevében a Megumi), és egy Szató Josimi (佐藤義美) nevű néni énekelte először, 1960 októberében, egy Csairudobukku (igen, Childbook) nevű programban. De ahol a dal igazán híres lett, az NHK 1961-es うたのえほん (Uta no ehon, Képes daloskönyv) nevű gyerekprogramja volt.

Íme, két link a dalra a YouTube-on:

http://www.youtube.com/watch?v=BrqVkdGHJZs

http://www.youtube.com/watch?v=uWohvHohF-Q

És íme a dal szövege, csupa hiraganával. A nyan-nyan a síró macska nyávogása, a van-van ugye a vau-vau japánul. A többi megy, ugye?

まいごのまいごの こねこちゃん
あなたのおうちは どこですか
おうちをきいても わからない
なまえをきいても わからない
にゃんにゃん にゃにゃん
にゃんにゃん にゃにゃん
ないてばかりいる こねこちゃん
いぬのおまわりさん
こまってしまって
わんわん わわん
わんわん わわん

まいごのまいごの こねこちゃん
このこのおうちは どこですか
からすにきいても わからない
すずめにきいても わからない
にゃんにゃん にゃにゃん
にゃんにゃん にゃにゃん
ないてばかりいる こねこちゃん
いぬのおまわりさん
こまってしまって
わんわん わわん
わんわん わわん

Ma kishíján elsírtam magam. A fenti felirat egy pólón volt látható, és én is csak két menetben értettem meg a poént.

Addig ugyanis rendben van, hogy ez a New York (japánul Nyjú Jóku) eltorzítva, de meg kellett látni a pólón, hogy ez valami fürdőből származik, és akkor persze leesett. 入浴, nyjújoku japánul az elegánsabbik szó arra, hogy fürdés (szó szerint a “belemenni” és a “fürdő” írásjegye együtt).

Szolgálati közlemény: ha valaki máshonnan nem értesült volna még, a Shirokuma Kft-nél lehet kapni a JLPT nyelvvizsga 2. szintjének kandzsijait tartalmazó gyakorlókártyákat is. (3-4. szint ugye már régóta van.)

Nem tudom, hogy mennyire volt komoly kérdés a japán szótárazás: nyilván az angol-japán szótárt latin betű alapján, a japán-angol szótárat meg mondjuk godzsú-onzu (50 szótagjel) olvasat alapján sorba lehet tenni. A kérdés nyilván arra vonatkozott, hogyan lehet megtalálni egy ismeretlen kandzsit, kínai írásjegyet.

Modern villanyszótárnál borzasztó egyszerű, mert van benne kézírásfelismerés, bár az a vicc, hogy a Microsoft saját váltóprogramjához (Input Method Editor, IME) tartozó kézírásfelismerő sokkal-sokkal toleránsabb a fehér ember töketlen össze-vissza rajzolására (mondjuk cserébe sokkal több találatot is jelenít meg, oszt lehet keresgélni), mint a japán villanyszótárak, amelyek azért elvárnak bizonyos kandzsirajzolási alapismereteket. Ugyanakkor meg a múltkor teszteltem, a Sharp felsőkategóriás szótárja a szokásos japán kézírásos összevonásokat/rövidítéseket szemrebbenés nélkül felismeri.

Kézírásfelismerés híján marad a régi módszer, a kandzsi ún. gyökök alapján kikeresése. Azt csak az egészen naivak gondolhatják, hogy a kandzsik írásában nincs valamiféle rendszer. Szó, ami szó, így is kis híján meg lehet tőle bolondulni, de alapvetően a kandzsik túlnyomó része két-három kisebb darabból áll. A leggyakoribb a bal- és jobboldali elemből álló, amelyikben a bal résznek általában a jelentéshez van köze, a jobb oldalinak meg a kiejtéshez. Ez a durva általánosítás persze sokkal inkább igaz a kínai nyelv sok-sok ezer írásjegyére, mint a Japánban mostanra használt mintegy 2000 “mindennapos” kandzsira: a 2000-ből kivettek például rengeteg fa meg hal kandzsiját, amelyek mind úgy néztek ki, hogy a bal fele fa (vagy hal) volt, a jobb fele meg valami teljesen más. Halból egyedül a “bálna” maradt meg, “hal” + “főváros”, fából azért több van, itt egy példa, a fenyő kandzsija: 松. Ennek a bal fele a fa: 木. Nehezítésképpen nem minden gyök néz ki pont úgy, mint az eredeti írásjegy, például a szív: 心 gyökként tud kinézni így is, csak laposan (alul), de bal oldalon általában már ilyen furcsa háromvonásos formát ölt: 悩

Na, ha megvan a gyök, akkor elvileg ki tudjuk keresni (az egyszerűség kedvéért vonás szerint vannak csoportosítva, tehát a fenti “fenyő” esetében ugye ez egy négyvonásos gyök, a “fa”). Utána pedig úgy folytatódik a keresés, hogy megszámoljuk, hány vonás van még a gyökön kívül (vagy azzal együtt, szótárja válogatja, a jelen esetben ugye még plusz négy), és akkor most már a “fa” gyöknél kikeressük a “fa+4 vonás” kandzsik közül a kívántat. Ideális esetben nincs sok ilyen, mondjuk pont fa + 4 vonásból a Microsoft IME feldob 45-öt (ez nem mind a 2000 kandzsi része, sőt, viszont nem is az összes létező, csak amit a kódtáblába bevettek).

Rengeteg hirdetést meg reklámlevelet dobálnak be a postaládámba és nem igazán lehet velük mit kezdeni. Ugyanakkor nagy részük nagyon jó minőségben nyomtatott anyag, és egy ideje már el-elrakosgattam közülük párat, azon tűnődve, hogy úgyis mindig az a baj a japántankönyvekkel, hogy nem elég életszerűek. Hát mi életszerűbb, mint egy, a postaládámba bedobott reklám? És egy csomó hasznos szó van rajta. Nyilván önmagában egy ilyen nem áll meg tankönyvnek, de vajon jól gondolom-e, hogy más, “szabályosabb” kurzusok mellé igenis érdekes és hasznos tudna-e lenni ilyen kiegészítő anyag?

Tennék itt most egy próbát, egyelőre csak kicsiben, bár éppen nem postaládás, hanem a korábban említett síelésből elhozott kis sítérképes papírral. Ez itt e:

Igazából én sem vagyok benne biztos, hogy pontosan milyen szintre kéne belőni ezt a “kurzust”, de mondjuk feltételezve, hogy a legtöbben kicsit már tudnak japánul, de nagyon még nem, egyelőre válogassunk könnyebb részeket. Itt van például mindjárt egy nagyon gyakran előforduló írásjegy, a 全, olvasata ぜん, azaz zen. Nem az a Zen, az így néz ki: 禅. Ez azt jelenti, hogy “minden”, meg összetételekben, hogy “az összes”, “az egész”. Erre mutatnék itt gyorsan két példát bal felülről:

Az első ugye a zen-nicsi, azaz “egész nap”, a második meg a zen-kószu, vagyis “az összes pálya”. (Egyébként az van felülre írva, hogy zennicsi-zenkószu kasszó, szeigen nasi, azaz egész nap, az összes pályán korlátozás nélkül lehet csúszkálni.)

A másik, igen hasznos és gyakran előforduló hármas a kezdő-közép-felső jelentésű 初・中・上 , azaz so-csú-dzsó. Itt az egyik leggyakoribb összetételében láthatjuk:

初級 (sokjú): kezdő szint, 初級者 (sokjúsa):  kezdő (ember). Hasonlóan:中級 (csúkjú): közepes szint, 中級者 (csúkjúsa): középhaladó (ember). 上級 (dzsókjú): felső szint, 上級者 (dzsókjúsa): haladó (ember).

Itt ehhez még a kószu szó párosul, vagyis hogy melyik csík milyen szintű pályát jelöl.

Lássuk a másik oldalát a papírnak:

Innen nézzük meg egyszer a bal felső, nyitvatartást jelző részt:

A baloldali felirat (冬季特別料金, tóki tokubecu rjókin) azt jelenti, hogy téli speciális díj. A tóki igazából csak egy puccosabb szó arra, hogy tél, az első írásjegy (fuju) önmagában már ezt jelenti, így együtt inkább írásban használt szó, mint “télidény”, “téli időszak”. Alatta nélkülözhetetlen szavak jönnek:

大人 (otona): felnőtt, 子供 (kodomo): gyerek. Az １名 (icsimei) az emberek udvarias számolása, normál esetben ugye １人 lenne, ami ugyan valóban olvasható icsinin-nek, de mégis inkább hitori. Írásban, vendéglőben és hasonló helyeken azonban a mei (név) szóval számolják az embereket, tehát amikor belép az ember a vendéglőbe, akkor úgy kérdezi a pincér, hogy Hányan méltóztatnak lenni, hogy Nanmei-szama deszu ka?

Az 円 (en) írásjegyről nyilván mindenki tudja, hogy a Japánban használt pénz kandzsi-ja, azt már kevesebben, hogy ez bizony en és nem yen. (Én sportot is űzök belőle, hogy magyar átiratban háromezer ent emlegessek.) Hogy egyáltalán hogyan lett yen a japán pénz neve? Hát úgy, hogy pont az ábrán látható esetben, az ezer jent úgy ejtik ki, hogy szen-en (az n külön szótag, nem pedig szenen), és az tényleg kicsit úgy hangzik, hogy szen-jen. De igazából nincs ott j, csak amennyire az ejtéshez muszáj. Na, Hepburn bácsi ezt hallotta félre.

Tulajdonképpen jó is, hogy ilyen kis papírt választottam, mert kezdem nagyon unni (macerás a sok dőlt betű, meg a billentyűzetek közti váltogatás), úgyhogy még egy rész jobb alulról:

Sajnos, elég precízen láttam én előre a mai nap történéseit: tényleg elmeszeltek elsőre, és még csak nem is nagyon mondhatom, hogy igazságtalanul. Komoly baj persze nem történt, nem ültem fel fordítva a motorra, az akadálypálya sem jelentett gondot, csak sok kihagyás után egy CB 750-es Honda azért nem olyan evidens, és amikor az egyik helyen kifordultam és a mintegy 70 centis sávból átcsúsztam a másikba, éreztem, hogy ezt nem veszik jó néven. Igazság szerint ezt még valószínűleg megbocsátották volna, de két jobbra fordulásnál nem soroltam át a jobb oldali sávba, illetve – ezt nem tudom, hogy végül is beleszámított-e – a vizsgabiztos ki volt akadva, mint az órarugó, hogy “Shirokuma-szan minden egyes megállásnál a jobb lábát teszi le. Japánban ezt nem így csináljuk, hát rossz felé dönti a motort meg elviszi a lábát az autó!”

És tényleg. Na mindegy, gyakorlásnak nem volt olcsó (2950 yen az illeték), de most már tudom, hogy mire kell figyelni. Jövő kedden újra megpróbáljuk.

És akkor egy kicsi japán nyelv, mert hiányolták páran. Szóval az van, hogy még mindig folyamatosan szembesülök azzal, hogy milyen sok szakterület milyen sok szavát nem értem. Ugyanakkor épp a minap vigyorogtam azon, hogy viszont az aktív szókincsem részét képezik a gurabo és konpane szavak. És most épp azon akartam élcelődni, hogy na, ezt vajon ki szótárazza ki, amikor is szembesültem azzal, hogy az EDICT-ben benne van a második.

De rántsuk le a titokról a leplet: az első a gurafikkuszu bódo (igen, graphics board, videokártya), a második pedig a kontoróru paneru (control panel, vezérlőpult) rövidítése.