Kisgyerekkoromban az egyik dolog, amiről rettenetesen ábrándoztam, az egy kvarcóra volt: a Fiúk Évkönyvében olvastam róla, hogy már ilyen csudák is vannak. (Egyébként egészen hamar lett is nekem, tán ötödikes-hatodikos koromra vagy hogy, persze a legegyszerűbb kis vacak, de nagyon büszke voltam rá.) De ezt leszámítva szerintem egészen a földön jártam, és bár az elsők között használtam az Internetet is a Műegyetemen, még akkor sem igazán gondoltam volna, hogy eljön a nap, amikor Japánban fogok ülni este az asztal előtt, telefonálok éppen haza egy helyi hívás áráért, a másik oldal éppen az autójában ül, és én navigálom el Japánból (a Google Maps segítségével) egy pesti címre, gyakorlatilag probléma-, akadály- és megszakításmentesen.
Biztos van olyan, aki már most, húsz év múlva pedig már senki nem fogja érteni, hogy mit vagyok én ezen úgy oda. De én még tudok örülni az ilyeneknek.
Ja, egyébként az új sláger itt a Sony-Ericsson Xperia nevű telefonja. Androidos telefonnal hasonló hisztériát még nem sikerült csinálni itt Japánban, ahol igazából az iPhone-ért sincsenek annyira oda.
Kuma-sama,
az a mérnök, aki nem kütyümániás korai évei óta, az nem is igazi mérnök. (Vö. amelyik fogorvos nem szadista… ;) ) A mi generációnk azzal nőtt fel, hogy a tévé természetes — de még fekete-fehér és csöves, várni kell, míg bemelegszik. Szüleinké a rádió volt, nagyszüleinké a gőzmozdonyos vonat és itt-ott a kéttengelyes, favázas villamos. Gyermekeink számára a számítógép természetes (pedig mi még azt hittük, az űrutazás lesz az), aztán még majd a humanoid robotok és eséllyel utána ki is halunk, mint feleslegessé vált teher az evolúció láncolatában.
Az internettel (és a műholdakkal) valóban sikerült valami új minőséget létrehozni és a kevésbé sikeres emberek tömegeinek alternatívát adni a sárga földig lerészegedés helyébe azzal, hogy talál hasonszőrűeket és velük megvitathatja a mindenki más számára érdektelen, undorító, elmeháborodott, stb. témáit. Az evolúció meg úgy működik, hogy dobja a dobókockákat, aztán kiválogatja, mi életképes. Kis satnya fa elhalna a nagyok árnyékában, bent az erdőben, kint a sziklameredély szélén meg ő a király.
Az Enterprise-os sztorihoz nem szóltam hozzá (Spectrumom volt, 16K-s ;), előtte meg HT1080Z-n nyomtam gépi kódot ), de annyiban rímel erre a bejegyzésedre, hogy most kezdünk olyan öregek lenni, hogy a visszatekintés kezd enyhe szédüléssel járni, ugyanakkor előrefele meg ködfényszóróval se sokat látunk…
Sándor György fogalmazott nagyjából úgy, hogy “KiZSdobosok! Úttörő-szeletek! Tiétek a jövő! Úgy volt, hogy a miénk lesz…”
Apropos Werther V2.0 hogy van? ;)
Én korai éveim óta kütyümániás vagyok. Lehet, hogy mérnöknek kellett volna mennem?
Mellesleg most először fordult elő, hogy nem azt kaptam, mint amire számítottam. A cím alapján egy huxley-s disztópiát vártam volna, és bár ha nagyon pozitív akarok lenni akkor tópia volt, de disz korántsem. :-)
(és most jön az, hogy a Medve kimoderál :-))
XPeria X10: Szerintem is jó kis “vacak” lett!
Húztak az androidra egy Sony-s témát,
szerintem azért is tetszik annyira a japánoknak!
Nem szerették annyira soha az amcsi csicsákat!
(Lásd: iPhone!)
Meg hát ha egy “Japán” (Japán-Svéd) cég csinál telefont azt miért is ne szeretnék a japánok! :D