Mindennapi kis örömök

Vettem víztisztítót a csapra. Palackban, drága pénzért utálok vizet venni (és nem is egészséges annyi mészkövet meginni), ám a tiszta vizet szeretem, szebb tőle a tea, a rizs, a jégkocka, meg egyáltalán.

Jól kitanultam a dolgokat egy másik áruházban, nagyjából az volt a történet, hogy szűrős kancsó 3000 yen, csapra szerelhető meg a legolcsóbb valami 5000, a legdrágább a triplája, de gondoltam, megkérdezem a szakembert (Gábor felesége nemcsak vegyész, de ráadásul a vízműveknél dolgozik). Az áruházban, amelyiknek a tetején ebédeltünk, éppen akció volt az egyszerűbb fajtából (1980 yen), 7+2 féle tisztítási mód (ami jól hangzik, de persze a drágábbakra 13+2 volt írva). Naeko igen vigyorgott, hogy de hát az a 13+2 olyan ellen véd, amilyen baja a yokohamai víznek nincs is (nála jobban ember aligha tudhatja), úgyhogy elég gyorsan rábeszéltük magunkat az akciós szerkezetre, amihez ráadásul 6 hónapig jó szűrőt adtak.

Persze akkor már megkérdeztük, hogy mennyi a tartalék szűrő. 4700 yenért lehet kapni két háromhónapost. A jó magyar reflexek 12 év után sem tompulnak, Gáborral egyszerre vágtuk rá, hogy “de hát akkor egyszerűbb venni még egy készüléket akciósan”, az a 6 hónap úgyis napi 10 liter vízre lett kiszámolva, aminek én max. a felét, de inkább a harmadát iszom/főzöm el, szóval 4000 yenből meg van oldva a tiszta víz olyan 3 évre (vagy ha valaki így kívánja, kb. 3300 literig, a palackos víz meg még kétliteres/szupermarket áron is lenne legalább 30-40 ezer yen). Mondanom sem kell, a masinához természetesen gyárilag jár a Japánban szokásos négy leggyakoribb csaptípushoz való adapter. Nem tartott 5 percig sem, hogy felszereljem.

A másik, árához képest döbbenetes mennyiségű boldogságot okozó szerkezet egy termosz volt. Kifigyeltem a sporttársaknál, hogy mindegyik valami ilyet használ – a lányok kisebbet és pirosat -, és ki vizet iszik belőle, ki meg sportitalporral tuningolja.

Szemben az otthoni OBI-val és hasonlókkal, itt sokkal jobb hely a home center. Nemcsak nagyobb, de jobb a választék is, sokkal több mindenből sokkal többféle van (például van írószer- meg kerékpárosztály, de például bútor és ágynemű is). Sokáig válogattam a termoszt (volt vagy tízféle), igazából literest akartam, de abból csak rondák vagy nagyok voltak, végül némi tipródás után egy nyolcdecisnél maradtam (ügyesebben van megcsinálva a teteje, meg nagyon jó kis kabátja van neki). Persze hogy kék, de az igazán nagyszerű nem is csak az benne, hogy azóta elég jeget meg sportitalport vinni a testépítő szakkörbe (gyakorlatilag nincs más módja, hogy normális áron hidegen Gatorade-et lehessen itt inni, csak félliteresben árulják automatából, aranyért, meg porban), hanem hogy otthon is kiválóan lehet belőle inni – ugyanis szemben az akármilyen pohárral, nemcsak, hogy hideg marad benne az ital, de a pára sem csapódik le rá. Itt ugyanis, a magas páratartalom miatt, ha sok jéggel kinthagyja az ember a poharát az asztalon, félóra alatt szó szerint folyik róla a víz, nemcsak bepárásodik, és az rendkívül idegesítő (már hozzászoktam, hogy törölközőre rakom a poharakat).

És kiválóan muzsikál a légkondicionáló is, sikerült nagyon belenyúlni (avagy tesztmagazinok, hurrá). Ha nem tetszenének emlékezni, www.kakaku.com.

Nem minden tökéletes persze, kicsit elkéstem a vízumhosszabbításra jelentkezéssel, mire kiderült ma ráadásul, hogy a hozzá szükséges adóigazolást nem tudja ideadni a helyi önkormányzat, mehetek vissza Csófuba holnap reggel érte. Mi lett volna, ha Nagaszakiból költözöm? És a költözés miatt lehet elölről kezdeni a jogosítványátíratós procedúrát is (autóra megvan, a nagyobb motorhoz kéne), és persze a munkaszerződésemből meg a jogosítványfordításból is elvették az eredeti példányt, úgyhogy most szívni fogok mindkét helyen.

Otthon meg a magyar vámosok úgy megijedtek a Kuretake részletes számlájától (hiába volt három különböző helyen ráírva, hogy írószer az egész), hogy fordíthattam le az egészet nekik. Ha esetleg nem tetszenének érteni, miért dühöngök, a számla angolul volt, ilyen senki által nem ismert szavakkal tele, mint pen meg brush. (Egy japán részletes számlára azt mondtam volna, rendben, mitől tudjanak a vámosok japánul, de mégis, milyen kifogást tud találni egy EU-ban működő komplett hivatal az angolul nemtudásra 2009-ben?)

3 thoughts on “Mindennapi kis örömök

  1. 1. Nekem a kulacsok mind folytak a hátizsákban. A kólásüvegek váltak be. És ha tekerek köréjük polifómot?

    2. Hol a toszban lehet a “GRAVATAR” helyett mást betenni?

  2. azért titkon reménykedem, hogy növekedett a blogod olvasottsága mostanság egy kicsit.

  3. Tényleg nőtt (pedig már megint nem írtam egy hete), de egy kicsit zokon vettem, hogy a legnépszerűbb keresőkifejezés ezúttal az “arulo” volt… :-)

Leave a Reply