Szopóágon, avagy itt sem fenékig tejfel

Reggel be kellett vinnem két hétkilós rackes dobozt a gyárba. Mivel a finom szerkezetek a biciklit valószínűleg nem bírták volna ki, busszal mentem reggel Csófura, aztán inkább utaztam 35 percet a személyvonattal, csak le lehessen ülni. Nem is vittem váltóruhát, mindjárt fekete cipő, ing, miegymás.

Egész nap nagyjából nem sikerült azzal foglalkoznom, amivel kellett volna, de elmentünk jól egy dealerhez (újabb gyaloglás), majd este Mitaka állomáson (amelyik messzebb van otthonról) az orrom előtt ment el a busz és 50 perc múlva csak a következő. Bedühödtem, és sétáltam 55 percet haza. Ingben, nadrágban, fekete cipőben. Grrrr.

Leave a Reply