Az japán furcsaságokrul, XVII. rész

Miután a minap sikerült újra beleszaladnom valakibe, akinek Japánról kizárólag a használtbugyi-automata jutott eszébe, illetve hogy itt nem lehet tetkóval menni a strandra, gondoltam, megosztanék még egy helyi sajátosságot, ami megnehezíti a külföldiek életét.

Az történt, hogy meglátogatott bennünket a biciklilakatgyár-központ pénzügyese, és miközben hirdette az evangéliomot („lesz még tavasz, lesz még lágy kenyér és lesznek még jobb pénzügyi rendszerek”), egyúttal faggatózott is a helyi jellegzetességekkel kapcsolatban. Ennek kapcsán rákérdezett:

– Hogyan kezelitek a késésben lévő, illetve ki nem fizetett számlákat?
– Ezzel nekünk nem kell foglalkozni.
– Biztos jól fordítottad? Azokra a számlákra gondoltam, amiket nem fizetnek ki időben.
– Ilyenek itt nincsenek.

(Egyébként az éves forgalom forintban több milliárd, sok biciklilakatot adunk el, na.)

Nyilván az ember megalkuvó fajta, én speciel ezért az egy apróságért bevállalom, hogy letakarom az összes tetoválásomat a strandra/fürdőbe menet. Különösen, hogy egy sincs…

One thought on “Az japán furcsaságokrul, XVII. rész

  1. Ez jó, csak mintha korábban meg azt írtad volna, hogy a rendes fizetési határidő meg elég ráérős tud lenni, nem is tudom, valami majdnem két hónapra emlékszem valami fordítási melóval kapcsolatban… (Ugye itt mi meg készülünk az 5 másodpercen belüli “azonnali” átutalási rendszerre — ami jelen állás szerint csúszni fog :) –, tény, hogy bankon belül már most működik; a régi megszokás, hogy kifizettem, de majd 2-3 nap múlva megy el a számlámról, már a múltté. Jelen kamat(mentes) környezetben mondjuk mindegy is.)

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.