Bölcsésznapi vásározás

Volt itt ugye egy kisebb blogszünet, amelynek során a rózsás kedélyállapot szépen, masszívan a mizantrópiával pettyezett depresszió felé irányozta magát (vö. apicsábamárhogynemfizetsenki, ugye mostanság itthon lennék). Hogy ne maradjon ki a szokásos japán érintettség sem, nos, dolgoztunk egy itthoni japán cégnek, aki a kisvonalúság olyan szintjét bírta felmutatni, amelyhez foghatót eddig még csak hollandoktól láttam.

A héten, ha már felkértek, hát kivonultunk vásározni az ELTE BTK-ra. Még most, három nap után sem teljesen világos, hogy mi volt a pontos felütés – valami bölcsésznapok, de nem általános, hanem a keleti szakok illették kicsit magukat -, de mindegy is, ott vagyunk a campuson, ismerjen meg bennünket a nép. A különféle rendezvényeket általában sem azért látogatjuk, hogy degeszre keressük magunkat, inkább a reklámért, hogy megismerjenek bennünket, meg a mindenféle japán holmijainkat és segédanyagainkat.

Mármost szándékosan később, lehiggadva írom a mostani sorokat, mert tegnap azért alighanem írtam volna még cifrákat. Most megpróbálom kicsit politikailag korrektebbül.

Szóval nem esett jól, hogy ha már ez egy olyan rendezvény, ahová hívtak bennünket, pont azért, hogy a japán szakosok is lássák, hogy mi minden áll a rendelkezésükre, pont a japán szakosok nem mutattak szinte semmi érdeklődést. És most ne tessék félreérteni, hogy az ószeres nyafog, mert nem veszik a kacatjait. Szeretjük a bevételt, szinte minden manifesztációjában, hát még a profitot, de én most tényleg az érdeklődés hiányát sérelmezem. Roppant tanulságos volt, hogy a külföldi diákok habozás nélkül megálltak nézelődni, kérdezősködni, még az oktatók is jobban érdeklődtek, de a diákok egyszerűen nem. (Ha esetleg nem lenne egészen világos: szóltak nekik az órák előtt, hogy most itt vagyunk, és így nem jöttek le.)

Nem tisztem kinyomozni az összes okot a jelenség mögött, meg biztos van néhány roppant hétköznapi is közöttük (mittom, még épp nem jött meg az ösztöndíj). Poénkodhatnék, hogy a bölcsészkar mit sem változott, továbbra is vannak szép és okos bölcsészlányok (csak sajnos a két halmaz továbbra is nagyjából diszjunkt). Ha nem figyelnék oda, még tán belelovallhatnám magam valami jó nagy bezzegazénidőmben-ezésbe.

Pedig egyszerűen csak nem értem. Kívülről az egész egyetem helyett inkább valami emelt szintű gimnáziumnak tűnik, elfekvőnek, ahol ki lehet még húzni néhány évet érdemi munka nélkül, ugyanakkor kritika, negatív vélemény meg mindenről van (és más se sok). Érdeklődés, igyekezet, törekvés meg zérus körüli. Valaki el tudja nekem magyarázni?

5 thoughts on “Bölcsésznapi vásározás

  1. Szia!

    Érdekes volt olvasni, amit írtál….most februárban végeztem ott, volt szerencsém eltölteni 5 és fél évet a campuson. A személyes tapasztalatom az, h amíg élt a régi rendszer és működtek programok a szakok mellett, sokkal barátságosabb és vidámabb volt a hangulat, hiszen a saját szakom mellett a programok keretein belül könnyebben lehetett más szakosokkal barátkozni. Megérkezett bologna, és 2 év után minden program megszűnt, maradt az, h más szakos órákat vettem fel az érdeklődési körömnek megfelelően. Nem voltam japán szakos, de imádok mindent,ami Japánnal kapcsolatos, így felvettem a Bevezetés a japán kultúrába nevezetű órát,amit azt hiszem általában az első éves japán szakos hallgatók látogatnak. Nos az “órák,ahová bunkó diákok járnak” listámon ez szerepel a 3. helyen….Fél év alatt kvázi nulla kontakt a többiekkel, és az, h reggelente, amikor belépek a terembe és ül bent 15 emberke, köszönök, és senki nem köszön vissza, na kicsit sok nekem. Persze ezzel nem a japán szakosokat akarom minősíteni, lehet az a baj,h kiöregedtem (és kiöregedtél :D)a diákok közül…de az első két évem teljesen más volt, mint a következő három és fél. És ezt a hozzáállást átéltem később a saját tanszékemen is, ahol a következő kiírás függ vastag betűkkel a kari üzenőfalon: “a művészettörténet minortól senki ne várjon csodát”. Elkeserítő!

    Voltam a héten egy előadáson az egyetemen, ahol négy meghívott előadó tapasztalatain keresztül kívánták a hallgatóságot felvilágosítani, h mire is jó a bölcsész diploma…hogy őszinte legyek, én félidőben kivonultam, mert egyre idegesebb lettem. A négy meghívott közül csak egy maradt a szakmában, ő is azért, mert a férje anyagi helyzete lehetővé tette ezt számára (ezt természetesen nem osztotta meg a hallgatósággal….). A többi három ember nem a végzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik, ergo arra jutottak, h a bölcsész diploma csak akkor jó, ha mellette elvégzel még valamit (és azzal helyezkedsz el). Őszintén, elég gáz, h az egyetem képes volt megtartani (ilyen meghívottakkal) ezt az előadást. Ezek után nem kell semmit sem várni sajnos, pedig én nagyon szerettem oda járni. De nyilván ez a hozzáállás is oka annak, h sokan melegedni járnak csak be az egyetemre. Ezt a jelenséget a viszonylag alacsony ponthatárok és a magas kvótaszám is elősegítik. Nem tudod, mit kezdj magaddal? Menj bölcsésznek….

    Sajnálattal hallom, h ott voltatok, kaptam egyetemi hírlevelet, de egy szó sem volt erről benne. Viszont vannak nagyon kedves és aranyos bölcsészek és tanárok is, akik komolyabban veszik az egyetemet :)

  2. Az sem lehetett teljesen mindegy h épp csütörtökön lengett meg a kard a levegőben minden második magyar egyetem fölött a több hete folyó sajtókampány után, mely szerint túl sok a diplomás Magyarországon.

    A bölcsészdiploma munkaerő-piaci értéke pedig legjobb tudomásom szerint olyan 60 – 80 éve elég alacsony – hacsak nem akar valaki általános- vagy középiskolában tanítani, amit a társadalom legalább erkölcsileg értékel.

  3. @sandra: tulképpen meglepve értesülök róla, hogy nem köztudott, hogy a bölcsészdiploma olyan, mint egy humán gimnázium érettségije. Azt bizonyítja, hogy megszerzője széles, nem műszaki körben általánosan művelt.
    Igen, a bölcsészdiploma önmagában nem jó semmire. De ennek ismertnek kellene lennie a 18 évesek között.

  4. Lehet sokan megköveznek,de egyetértek azzal, h vmit sürgősen kell kezdeni a munkanélküli-diplomás jelenséggel. Alapból nem értem, h minek 3 (vagy lehet van több) művészettörténeti tanszék az országnak, ahol évente több, mint 20 fő végez (vagyis min. 60 fő). És sorolhatnám még a további hasonló szakterületeket. A “Micimackó” jellegű főiskolákat pedig lerombolnám,a helyüket sóval hinteném….

  5. @benoe: nagyon jól látod, h középiskolában senki nem szólt erről semmit…naaaagy hallgatás volt,választani nem segítettek, a tehetség elsikkadt, sokan ott is hagyták az első választásukat. Én is jogon kezdtem, pedig teljes mértékben művészlélek vagyok. Sajna önmenedzselésem akkoriban a zéróval volt egyenlő, a képző/ipar esélytelen lett volna kellő felkészülés hiányában, maradt a művészettörténet. De! Sosem bántam meg, ezzel akarok foglalkozni, és bár kaptam hideget-meleget a tanszékről, de azt mondom, azért létezik a tanszék és a BTK, h a hozzám hasonló emberek (akik tudják, mit akarnak tanulni) megkaphassák a megfelelő képzést! Nem tanár akarok lenni, nem is végeztem el a tanárképzést, mert bőven lenne más út, ha nem lennénk százával kint művészettörténészek…..

Leave a Reply