Engem mostanra nem sok minden tud meglepni a japán nyelv tekintetében, és ez alól a különféle hangutánzó szavak sem kivételek, amelyekben a japán nyelv legalább olyan gazdag, mint amilyen szegény fonémákban. Csüggedt egykedvűséggel veszem tudomásul, hogy japánul a béka úgy brekeg, hogy kero-kero, a zacskórázás hangja saka-saka, vagy ha éppen valaki népszerűbb példát keres, hát a forró vízben ide-oda húzgált vékony, fövő hús hangja sabu-sabu.
Ma viszont a főnöknek egy bemutató kapcsán sikerült úgy leírnia a titkosított hangcsatornát, hogy annyira titkos, hogy ha le is hallgatja valaki, hát nem hallatszik benne semmi más, csak gágápípí. Nem kis önuralmamba került, hogy megőrizzem a hidegvéremet…
Ennél akkor már csak az volt jobb amikor haversrác
(volt kolléga) nekiállt a modemnek fütyülni, de mint állat…