Készült egy pár kép a hazafelé úton is, de igazából sok hozzáfűznivalóm nincsen, aki érti, hogy miért szeretek én Japánban a hegyek között, és nem a nagyvárosban, az ennyiből is érti, aki meg nem, lapozzon. Ez itt a 19-es út nem messze Naraitól:
és egy kicsit előrébb (ha nem lenne világos, legalább 700 méterrel vagyunk a tengerszint felett):
és még egy kicsit arrébb:
A vasút jobboldalt megy az út mellett, itt éppen Niekawa állomás közelében járunk:
Itt meg még jobban látszik a vasút:
Közeledünk Shiojiri belsejéhez (alacsonyabbak a hegyek):
Balra már egész sok sík rész látható:
Shiojiri egyébként a boráról híres Japánban, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a borok jók is. Kevés a napfény, ezért egész máshogy művelik a szőlőt, magasra, vízszintesen felfuttatva:
És akkor már ilyenre vágják a helyi körtefákat is (hogy több napfény érje):
Itt sem ismeretlen a “szedd magad”-akció, XXX-gari (狩り, szó szerint “vadászat”, XXX helyére a kívánt gyümölcs helyettesítendő be) névre hallgat:
Shiojirinél áttér az ember a 20-as számú főútra, és elkezd araszolni fel a hágón:
amíg végre eléri a tetejét:
és szembesül vele, hogy milyen magasan is járt:
Az egész kitartóaknak pedig itt egy panorámakép Szuváról (a tó mellett sorra Okaya, Suwa és Chino városok vannak), talán valamennyire látszik a tó is:
Jók a képek, de valami hiányzik a képekről, nem látszik dugó az úton. :) Nagyon kellemes utad lehetett, szép idő kis forgalom, a legjobb.
A 19-esen ezen a szakaszon (Shiojiritől délre) nem nagyon van dugó, valóban egészen más a helyzet már északra, Matsumoto felé…