Alapvetően persze a pénz miatt kerültem én az orvoshoz menést. Mivel a japán leányvállalat későn jegyződött be, én itt még turistavízummal nem dolgozom hivatalosan, nincs még munkaszerződésem, tartózkodási engedélyem (a közhiedelemmel ellentétben a kutyát nem érdekli a vízum, az ahhoz kell, hogy bejöjjön az ember Japánba, ami nekünk már nem gond… tartózkodási engedély kell a dolgozáshoz meg nagyjából mindenhez, ami számít, például a bankszámlanyitáshoz, vagy bármi rendszámmal bíró jármű vásárlásához), és így persze nincs TB sem. Mármost én még élénken emlékeztem arra, amikor Toby, a brit angoltanár Macumotóban kicsit részegen biciklizett és összezúzta itt-ott magát, akkor olyan 20 ezer yenje bánta, amikor elvittem másnap orvoshoz és bekötözték.
Mindegy, nem volt mit tenni, kinéztem a legközelebbi hörgőológust (kokjúkika, és egyébként a kórházkereső a http://www.myclinic.ne.jp), felhívtam őket, megbeszéltük, hogy nem, valószínűleg nem fog egy vagyonba kerülni és ők kiadják rögtön a gyógyszert is.
És tényleg. Volt kis térkép, gond nélkül odataláltam, kedvesek voltak, iszonyú professzionálisak, az orvos olyan harmincötévesforma, két vizsgálóval, három vagy négy nővérrel, és nagyon szép tempóban fogytak a páciensek. Egy óra alatt mindennel végeztünk, még úgy is, hogy kaptam vicces inhaláló masinát hörgőtágító füsttel tíz percre inhalálni (egyáltalán nem volt forró, úgyhogy gondolom, ultrahanggal porlaszthatott), és végre felírt antibiotikumot meg valami hörgőtágító tablettát. Japánban kimérik az orvosságot, tehát nem dobozokat kaptam, hanem szépen 10-10 tablettát, az ötnapos kúrára. És szemben a régi tapasztalattal (hogy az orvos aszongya, hogy „kap két rózsaszínt meg egy kéket”), kaptam hozzá profin, színesben kinyomtatott tájékoztatót, hogy mi ez a gyógyszer, mi a hatóanyaga, hogyan kell szedni, kép róla, hogy hogy néz ki. És az egészért fizettem 6000 yent, mindenféle térítés nélkül, úgy, hogy állítólag valami 5000 volt belőle a gyógyszer. (Ez mondjuk azért furcsa, mert emlegettek valami 3000 yenes „bemutatkozási díjat” az első alkalommal, de szerintem azt elengedték.)
Még mielőtt hazamentem volna összerogyni, terápiás célzattal kerestem valami nagyot és zsírosat a MacDonaldsban. Vannak itt mindenféle vicces akciók, Mega Makku néven négyhúsos Big Mac, meg Mega Tamago (tojás) néven átmenetileg ugyanez, csak a negyedik hús helyett reggeli tojás és szelet szalonna. És egyébként ez így olcsóbb, mint otthon a Big Mac. Na, ez utóbbiból helyeztem el magamban egyet, majd a nap maradék részét végigaludtam.