Sabolc in Japan

Archive for February 2nd, 2010

Van ugye az a szempont, hogy lehetőleg ebben a blogban pozitív hangvételű dolgokat irkáljak. Na, eltartott egy darabig, amíg a következő dologról pozitív élményt sikerült szerezni, de ma sikerült.

Reggel, amikor az InterSPAR-ban magamhoz vettem a reggelinek szánt két péksüteményt, döbbenten tapasztaltam, hogy bár a pénztáraknál jellemzően 5-6 ember álldogál, a gyorspénztárnak kijelölt, 22. számú pénztárhoz egy dugig telt kocsit toló nő elolvassa a feliratot (“max. 6 tétel”), majd arrébb megy, egy másik pénztárhoz, és a sorban tényleg csupa olyan ember maradt, akinél 2-3 tétel volt. (Rossz nyelvek szerint segíthetett, hogy elmorzsoltam félhangosan némi rézangyalát a bajszom alatt… még rosszabb nyelvek szerint ez tényleg FÉLhangos volt, vagyis a logaritmikus skálán 90 dB helyett 80… )

Na de komolyan. Eddig minden egyes áldott alkalommal a 22. sz. pénztár pontosan ugyanúgy nézett ki, mint bármelyik másik: ha lehet, tán még több volt a nagykosaras, gondolom, ez valahogy úgy alakul ki, hogy korábban egyszer látja, hogy csupa néhány darabos ember álldogál a sorban, tehát oda tolja a dugig telt kocsit, bejön neki, úgyhogy legközelebb már egyből oda megy…

És most nem bírom ki, hogy el ne meséljem, hogyan néz ki Japánban a gyorspénztár. Nincs. Pontosabban egyszerűen nem emlékszem, hogy bárhol is láttam volna ilyet… talán egyedül a yokohamai Daiei-ben. Olyat viszont nem egyszer láttam, a helyi kicsi Yoko-san szupermarkectől kezdve a legnagyobbakig, hogy hárman álltunk sorban a pénztárnál, de mire az emberben istenigazából tudatosult volna az ő keserű sorsa, addigra száguldozott ki egy alkalmazott valahonnan, mint a seggenfütyülős tűzoltóautó, és már ült is be a szomszéd pénztárba.

Tudom, mondták, meg olvastam is, hogy elvileg itthon is van ilyen a puccosabb hipermarketekben. De ténylegesen látott már bárki ilyet megvalósulni?