Archive for the ‘signs’ Category
Lawson kussolós tábla
A Lawson ugye az egyik éjjel-nappali itt, tán még a sikeresebbek egyike, és hozzánk ez van a legközelebb. Mivel öt sarokkal közelebb szupermarket is van, nem igazán szoktam támogatni őket vásárlással, viszont rém kényelmesen be lehet fizetni a csekkeket, és persze mindennap legalább egyszer elmegyek előtte.
Mármost ez a Lawson a 16-osról elnevezett úton található, ami elég forgalmas (ez visz tovább Yokosuka felé), ami egyrészt nagyon jó nekik, hiszen van forgalmuk rendesen, pláne éjjel, másfelől folyamatos lehet a konfliktus a környékbeliekkel.
Hogy miért? Nos, annak idején Matsumotóban, ahol télen nagyon hideg tud lenni, még csak-csak értettem, hogy a japánok egyszerűen le se állítják a motort a parkolás idejére: fáznak és gazdagok. Nyáron persze meg meleg van, akkor meg a légkondit kell járatni, de hát légkondi van az üzletben… na itt jön a csavar. A 16-os úton, de általában is, a legtöbb nagyobb japán úton a városban sehol nem lehet autóval normálisan megállni. Illetve hát csak úgy, ha az ember ügyfél, benzinkútnál mondjuk benzint vásárol, vagy drága pénzen, parkolóban. Még az éjjel-nappaliknál lehet valamennyire, bár ott se nagyon illik (mint ahogy az otthoni szemetet sem illik ott kidobni, szélmalomharcolnak is ellene).
Igen ám, de mint említettem, a modern japán fiatalság ugyan dolgozni annyira már nem, de a szabályokra nagy ívben tesz, úgyhogy most már bizony bömböl néha japán autókból is a zene (azért még mindig ez a ritka), meg tökéletesen működik a cihológia, szóval ha az autóban ülök, nyitva van az ablak és üvöltök, az nyilván nem hallatszik ki.
Nem húzom tovább, a Lawson kénytelen volt teletacepaózni a parkolót ilyen matricákkal:
Ide bizony japános udvariassággal, de az van írva, hogy kussoljál bazmeg (“csendesen lenni szíveskedjenek”). Alatta az elmekárosodott új generáció számára ki is van szótagolva:
- ne bömböltesd a sztereót
- ne csapkodd az ajtót
- ne járasd a motort és
- ne dudálj, köcsög.
Ésszerűsítés
Poénkodunk sokat azon, hogy a japánok milyen tehetetlenek egymagukban, meg még a bizottságszervezéshez is bizottságot szerveznek, de az a helyzet, hogy ha sokan vannak együtt, teljesen értelmes dolgok is az eszükbe jutnak. Például ilyenek:
Igen, ez se több, se kevesebb, mint egy reggeli buszsáv. (Szó szerint buszok és kétkerekűek.) A legnagyobb dugóban. Utána semmi értelme, mert aki dolgozni ment, az már odaért, aki meg fél kilenc után buszozik, az úgyis vénasszony, ráér, induljon el korábban.
(Kis magyarázat a fenti, előítéletekkel telinek tűnő mondathoz: Japánban, mármint a nagyvárosokban a buszokon elsősorban tényleg a vénemberek utaznak, mert a vasúthoz és főleg a metróhoz rengeteget kell lépcsőzni, a buszok meg direkt alacsonyak nekik. Cserébe aztán a buszok be is ragadnak a dugókba, de ők ráérnek, aki meg siet, vonatozik. És bár ez így azért erős általánosítás, de egyáltalán nem nélkülöz minden alapot.)
Kiotó esőben
Természetesen kifogtunk egy egész napos esőt vasárnapra. Kötelességtudóan megnéztük a Nidzsó-kastélyt, bejártuk a parkot is, de valahogy zuhogó esőben sokkal kevésbé szórakoztató. A nap egy része emiatt azután a fedett Teramacsi vásárlóutcában telt el, ahol az egyik, rákokat felszolgáló vendéglő rendkívül letisztult szimbólummal adta tudomásul, hogy mire is szakosodott:
Ekkorra már komolyan kezdtük gyűjteni a furcsa japán táblákat, jelzéseket:
Egyébként meg ebben a vásárlóutcában tényleg minden van, a leghagyományosabb kimonó-, pénztárca- és lakkozottholmi-bolttól kezdve a legkevésbé hagyományos modellfegyver- és leselejtezett hadiholmiboltig:
Lévén meglehetősen nagy a konkurencia (a következő utca ugyanis pont ugyanilyen vásárlóutca, csak nem ennyire fedett), minden bolt a maga módján próbálja elcsábítani a vevőket. Az alábbi sülthúsos vendéglő ezt úgy gondolta megtenni, hogy ismeretterjesztés céljából (meg hogy a hülye vevő tudja, hogy mit rendeljen), lerajzolt egy tehenet és elmagyarázta a részeit. Nyelvtanulóknak, sülthúsrajongóknak nélkülözhetetlen:
A részeknek jellemzően japán neve van (a máj rebá), de felhívnám a figyelmet a tősgyökeres japán téru (tail, farok) szóra…
Kamakura – dog labor
Lemaradt egy fénykép a tegnapi kirándulásból. Sokféleképp lehet lebeszélni az idióta turistát, hogy ne piszkálja a kutyánkat, amit muszáj volt elhozni magunkkal a boltba, de ez az aranyosabb megoldások egyike:
